Nagyszombat

Nagyszombat

30 március 2024 

Keresztre feszítése után Jézust egy közeli sírba helyezték, és teste ott maradt egész Nagyszombat (Máté 27:59-60; Márk 15:46; Lukács 23:53-54; János 19:39-42). A nagyszombatot ünneplő egyházak ezt hagyományosan úgy teszik, hogy a komor elmélkedés napját tartják, miközben a sötétség világáról elmélkednek, amely Krisztus feltámadásának reménye nélkül létezne.

Krisztus feltámadása nélkül valóban nagy bajban lennénk. Ha Krisztus fel sem támadott volna, „hiábavaló a ti hitetek; még mindig bűneitekben vagytok” (1Korinthus 15:17). A tanítványok szétszóródtak, amikor Jézust letartóztatták (Mk 14:50), és az első nagyszombatot bujkálással töltötték, mert féltek, hogy letartóztatják őket (János 20:19). A Krisztus keresztre feszítése és feltámadása közötti nap a szomorúság és a sokk időszaka lett volna, amikor a döbbent tanítványok megpróbálták megérteni Jézus meggyilkolását, Júdás elárulását és reményeik összetörését.

Az egyetlen bibliai utalás a Nagyszombaton történtekre a Máté 27:62-66-ban található. Pénteken – a készülődés napján – naplemente után a főpapok és a farizeusok meglátogatták Poncius Pilátust. Ez a látogatás szombaton volt, mivel a zsidók napnyugtának tekintették a napot. Őrséget kértek Pilátustól Jézus sírjához. Eszébe jutott, hogy Jézus azt mondta, hogy három nap múlva feltámad (János 2:19-21), és mindent meg akartak tenni ennek megakadályozására. Mint tudjuk, a római őrség nem volt elegendő a feltámadás megakadályozására.

Nagyszombati ima

Urunk, Jézusunk! Kereszthalálod harmadnapján élőként mutattad meg magadat az asszonyoknak, az apostoloknak és tanítványoknak. Feltámadásod kezdet, egy új élet, új létmód kezdete számodra. S feltámadásod egy új élet kezdete számomra is, aki hittel vallom feltámadásodat. Húsvéti megdicsőülésed, húsvéti győzelmed, húsvéti feltámadásod magában hordozza a mi megdicsőülésünket, győzelmünket a rossz felett, s feltámadásunkat az örök életre. Tégy minket feltámadásod tanúivá!
Ámen.