Egy csodás gyógyulás

Leo de Bondt története, a Marypages oldalak indulása

Az életemben történt nagy változás

Az előzmények

Egy nagyon katolikus-ellenes családban nevelkedtem, amely Hollandia Protestáns Egyházának tagja volt. Nagyapám, Leendert de Bondt még az ennél az egyháznál is ortodoxabb református egyháznak volt a tagja, és sekrestyése a lexmond-i Hollandiai Protestáns gyülekezetnek. 1962. július 29-én ismerkedtem meg feleségemmel, Joké-vel, aki Westlandi régióból, katolikus családból származott. Szerelem volt az első látásra, a lehető legtisztább és legigazabb szerelmi kapcsolat. Én 20 éves voltam, és a sorkatonai szolgálatomat töltöttem a holland Haditengerészetnél. Joke majdnem betöltötte 16-ik életévét. Csak 17. életévének betöltése után látogathattam meg őt otthon. De ahhoz, hogy összeházasodhassunk, nekem is katolikus hitre kellett térnem, ez volt a szülők kikötése. Ezért katolicizáltam. De nem meggyőződésből, hanem talán bármilyen hitre áttértem volna. Úgy gondolkodtam, hogy mindenki úgyis ugyanazt az Istent imádja.

Feleségem, Joke és jómagam

Leo és Joke esküvője, 1966. október 4-én

A polgári házasságkötés 1966. szeptember 9-én volt, az egyházi esküvő pedig 1966. október 4-én. Esküvőnk napján Joke arra kért, hogy imádkozzunk a Mária oltárnál és virágot is vigyünk. Nem elleneztem, de fogalmam sem volt, hogy a tiszteletnek és szeretetnek milyen érzéseivel lehet a Szűzanyához közeledni. Csak annyit tudtam, hogy Mária Jézus anyja volt.

1967. április 14-én született aranyos kislányunk, Monique, és 1968. március 2-án kedves kisfiunk, Robin. Később még született egy fiunk, Alwin és egy kislányunk, Anique is. Monique 1972. július 14-én leukémiában meghalt. Ekkor pontosan 5 éves és 3 hónapos volt. Élete utolsó 2 évében kisebb-nagyobb megszakításokkal a delfti, illetve a leideni kórházban kezelték. A klinikán a kezelőorvosa hazudott nekük. Azt mondta: “Komolyabb dolog, mint egy megfázás, de még akár 100 évig is elélhet.” Micsoda hazugságok! Monique hirtelen és váratlan halála és a búcsú emiatt még nagyobb fájdalommal járt. Majdnem beleőrültünk. Hívtunk egy atyát, aki feladta kislányunknak az utolsó kenetet. De az egész szertartás valahogy olyan személytelennek tűnt, hogy azok között a körülmények között minden hitemet elvesztettem.

Monique

 

A fájdalom és a gyűlölet

Mindketten mélypontra kerültünk. Nem tudtam szeretetet érezni egy olyan Isten iránt, aki velünk ezt tette. Úgy gondoltam, hogy egy ilyen Isten talán nem is létezik. Megtagadtam a hitemet. Ateistának éreztem magam, és ez 15 évig, egészen 1987-ig, a Mária-év elejéig tartott.

Ekkor a Szűzanya szólt hozzám

Ezt nem tudom máshogy nevezni. Az 1987-es Mária-év elején a fiunk mutatott nekünk egy újságcikket, amely a Szűzanyáról szólt (a Telegraaf c. holland újságban jelent meg) Az újságcikkben volt egy gyönyörű fénykép, a római St. Andrea delle Fratte templomban található Madonna-ábrázolásról. Ebben a templomban jelent meg a Szűzanya egy zsidó származású, agnosztikus férfinek, Ratisbonne-nak, aki ezután katolicizált, pap lett és a Jeruzsálem melletti Sionban rendet alapított. A Szűzanya jelenése előtt gyűlölte az Egyházat. Ebben a pillanatban én is egy fajta Ratisbonne-nak éreztem magam. Az újságtól, egy holland reklámirodától, és egy olasz reklámirodától végül is sikerült egy negatívot szerezni a fényképről, amelyet kinagyíttattam és az ágyam fölé akasztottam. Az újságcikkben az állt: “Gyűlöltem az Egyházat, amíg a Szűzanya meg nem szólított.” Ez a mondat gyökeresen megváltoztatta az életemet: 360 fokos fordulat állt be, igazi pálfordulásnak nevezhető.

A nagy fordulat

Miután megnéztem Máriáról és búcsújáróhelyekről a katolikus televízióban egy 4 részes sorozatot, a bensőmben egyik pillanatról a másikra szinte leírhatatlan változás ment végbe. A tv-műsor első részének elejétől kezdve a 4. rész végéig folyamatosan hullottak a könnyeim. De akkor mindezt nem értettem.
Ezt követően előfizettem több egyházi folyóiratra; levelekkel fordultam több Mária-kegyhelyhez, amelyek közül többet meg is látogattam: Banneux-t, Beauraing-ot, Párizs, Lourdes-t és Kevelaert, és többszáz guldent (később eurót) adtam ki Mária képekért és szobrokért. Minden nagyon érdekelni kezdett, ami Mária-jelenésekkel volt kapcsolatos. Mindenzeken felül elkezdtem hordani a Csodás Érmét.
Állandóan vágytam a Szent Szűz jelenlétére, és nagy Mária-tisztelő vált belőlem. Egyre jobban kezdtem érdeklődni a Biblia iránt is. A Szűzanya végül is visszavezetett Szent Fiához. Időközben sok, a Szűzanyával kapcsolatos irodalmat olvastam el.

De miért?

De egyre foglalkoztatott a kérdés, hogy mindez miért történik? Nem szándékosan törekedtem ezekre a dolgokra. Volt a Szűzanyának valamilyen terve velem? Arra gondoltam, hogy írok egy könyvet a Mária jelenésekről, de a könyvkiadás túl nagy anyagi kockázattal járt volna.

Kérdés Máriához

1988. Karácsonyán kaptuk a hírt ikertestvéremtől, Rob-tól, aki Sidney-ben lakott, hogy kisfia, Robbie életveszélyben van. A kisfiút egy bárányhimlő-megbetegedést követően olyan vírus támadta meg, amely az idegsejtek ingerületvezetéséért felelős myelinokat támadja meg. Ez az a szörnyű betegség volt, ami minden 100.000-ből 2 embert betegít meg: a Guillain-Barré szindróma. A gyermek teljesen lebénult, és két hónapig kórházban feküdt, ebből 6 hétig az intenzív osztályon. Még a szemhéját sem tudta mozgatni, és lélegeztetőgépen volt. Elmondhatjuk, hogy az első 2 hétben kritikus volt az állapota.

A bátyám egész nap a kórházban tartózkodott, és onnan is végezte a munkáját, a felesége pedig éjszaka volt a kis beteg mellett. Az orvosok tanácstalanul áltak az eset előtt, és féltek, hogy a kisfiú nem éli túl a betegséget. A hetek múltával semmilyen változás nem történt. Egyik este pontosan a következő szavakkal kértem a Szűzanya közbenjárását: “Úgy érzem, hogy valamilyen feladatot szánsz nekem, és bár még nem tudom, hogy mi az, ígéretet teszek, hogy el fogom végezni ezt a feladatot, de kérek egy jelet, hogy valóban van valamilyen szándékod velem, és ennek megerősítéséül kérlek, járj közbe szent Fiadnál ennek a gyermeknek a gyógyulásáért!”

Tudom, hogy nagy vakmerőség volt jelet kérni, de remélem, hogy a Szűzanya megbocsátja gyengeségemet.

A napilapban megjelent Madonna-ábrázolás

A Szűzanya válasza

Másnap este, a feleségem és én lefekvéshez készüldve nagyon erős virágillatot éreztünk a hálószobában. Tudni kell, hogy szénanáthám van, így nem tudom elviselni semmilyen parfüm illatát sem, és szinte soha nem tartunk virágot a lakásban, főleg nem a hálószobában. Az egész szobát átkutattuk, semmit nem találtunk, de a virágillat továbbra is érezhető volt. A továbbiakban nem szenteltünk figyelmet a dolognak, de magyarázatot nem találtunk rá.

Másnap bátyám, aki magán kívül volt az örömtől, felhívta szüleimet és a következőket mondta: “Az orvosok szó szerint azt mondták, hogy valamilyen csodának kellett történnie, mert Robbie jobban van.” Az orvosok teljesen értetlenül álltak a dolog előtt, egyikük még azt is mondta: “Egyes dolgokra mi, orvosok sem találunk magyarázatot. Csodás gyógyulásként fogjuk fel a történteket, amelyek nagy hatással vannak ránk, és mindennapi életünkre is.”

A virágillat és a Szűzanya esetleges közbenjárása között először nem kerestem semmilyen összefüggést, amíg meg nem tudtam néhány atyától, hogy a Szűzanya jelenéseinek és az általa közvetített különös kegyelmeknek sokszor virágillat a kísérője. Ekkor világosodott meg minden számomra, és megdöbbentem. Robbie gyors és teljes felépülése egy csoda. Igen, mindez 30 évvel ezelőtt történt. Az ikertestvérem küldött Ausztráliából egy újságcikket, amely Robbie történetét írja le. Ebben az újságcikkben is megmagyarázhatatlan, csodás gyógyulásról írnak.

Az alábbiakban ezt, az egyik Sidney-i újságban megjelent újságcikket láthatják:

Az alábbiakban ezt, az egyik Sidney-i újságban megjelent újságcikket láthatják:

A Szűzanyának tett ígéretem teljesítése

Ekkor köszöntött be az internet korszaka. 1998-ban feltettem egy, Mária-jelenésekkel kapcsolatos oldalt az internetre. Nemsokkal ezt követően korkedvezménnyel nyugdíjba mentem, és több időm lett, hogy ennek szentelhessen az életem. Megvettem a Marypages.com domain nevet és ezen az oldalon azóta olvashatóak az 1830-as évektől számon tartott, egyházilag elismert Mária- jelenések. Úgy érzem, hogy ez volt az a feladat, amellyel a Szűzanya meg akart bízni. És miért? Hálából, és hogy a Szűzanya szeretetét hirdessem a világban. Ő felnyitotta szemeimet, és visszavezetett Szent Fiához, Jézus Krisztushoz.

A weboldal mostanáig 11 nyelvre lett lefordítva:
- hollandra
- németre
- angolra
- franciára
- lengyelre
- spanyolra
- oroszra
- arabra
- magyarra
- portugálra
- olaszra

A fordításokat általában - de nem mindíg - önkéntesek végzik, teljesen ingyenesen.

A Marypages sok embernek jelent lelki feltöltődést, olyanoknak is, akik lelkileg mélyponton vannak, és túllendíti őket a mélyponton. Egy belga nő elmondta, hogy a Marypages nélkül talán már öngyilkos lett volna. Gyakran kérnek imákat is, pl. beteg családtagokért és egyéb krízishelyzetekben. A weboldal sokakat megerősít, és voltak olyanok is, akik visszanyerték a hitüket annak az olvasása után. Néha olyan érzésem van, hogy egyfajta misszionárius és szociális gondozó is vagyok egyszerre. A pozitív visszajelzések nagyon jól esnek, és erőt adnak ahhoz, hogy továbbra is foglalkozzam ezzel (néha napi 8 órában is).

2003-ban a fiam, Robin nyert egy római utat 2 fő részére, az én történetemmel a tét. Ennek megfelelően a Virgin Airways-szel repültünk. Ezután közösen meglátogattuk a Szent Andrea delle Fratte templomot, és személyesen megköszöntük Máriának. Abban a templomban lóg Mária csodálatos festménye, amely megváltoztatta az egész életemet (lásd lent). Amikor beléptem a templomba, nagyon érzelmes lettem, akárcsak a fiam, Robin. Óriási nyomás nehezedett a mellkasomra. Úgy tűnt, elállt a lélegzetem. Összefutottam egy apácával és sírva fakadtam. Azt mondta (lefordítva): "Igen, Mária ereje óriási ebben a templomban"). Szerettük volna elmesélni Robbie csodálatos gyógyulásának történetét néhány papnak, de nem tudtuk, mert nem beszélünk olaszul. Ekkor lépett be a templomba egy németül és olaszul beszélő nő. Odajött hozzánk, és azt mondta: "Nem értem, olyan volt, mintha egy láthatatlan kéz húzott volna ebbe a templomba; igazából egyáltalán nem akartam ebbe a templomba menni." Jól beszélek németül, és azon a nőn keresztül mindent el tudtam mondani a papoknak, és átadtam a honlapom egy példányát, ami erről a csodáról szól. Ezt a csodát beszámították egyházi csatornáikba. Még Ratisbonne rózsafüzérét is megtekinthettük, amelyet egy trezorban őriznek. 100%-ban éreztem Mária jelenlétét abban a templomban. Abban az időben ott volt, ebben biztos vagyok. Valójában sokkal több van Ég és Föld között, mint gondolnánk.

Összesen körülbelül 30.000 óra munkát szenteltem a Marypages-nek. Amióta korkedvezményes nyugdíjban vagyok, naponta 8 órát dolgozom rajta. Soha nem gondoltam volna, hogy a kezdeti, napi 100 alatti látogatószám 10.000-re fog növekedni, sőt eléri a 30.000-et is! A vendégkönyvbe már 4.500-an írtak, és a látogatások száma elérte a 48 miliót! A nagy látogatói forgalom miatt nem tudtam kifizetni a weboldal fenntartásának költségeit, és mivel nem akartam, hogy az oldal megszűnjék, megalakítottuk a Marypages Alapítványt. A vezetőség tagjai: legidősebb fiam,, Robin (pénztáros), feleségem, Joke (titkár) és jómagam (elnök)

A Marypages vezetősége

2009. augusztus 4-én jólelkű adományozóknak köszönhetően virtuális saját szerverre (VPS) telepíthettük az oldalt. A virtuális szerver a sajátunk. Korábban több más weboldallal is osztoznunk kellett a szerveren. Így most az oldal gyorsabban és megbízhatóbban működik. Valamint könnyebben is, mivel minden egy helyen van, és könnyebben bővíthető.

Az okostelefonok és táblagépek korában megint át kellett alakítanunk a weboldalt, hogy alkalmas legyen ezekhez az eszközökhöz is, különben a Google hátrább sorolt volna minket az internetes rangsorban. Egy webtervező iroda alakította át az oldalt, hogy a legkorszerűbb eszközökön is elérhető legyen.

A weboldal biztonsági tanúsítvánnyal, saját vendégkönyvvel és online fizetési modullal is rendelkezik.

Leo de Bondt nagyapapa (82)