A knock-i Szűzanya, 1879

A Cnoc Mhuire-i (knock-i) jelenés 1879, augusztus 21-én

Ünnepnap: augusztus 21

Az apokaliptikus jelenések sorozatában ez a jelenés különleges helyet foglal el. Épp úgy, mint a nyolc évvel azelőtti franciaországi pontmain-i jelenések során, itt sem hangzott el egy szó sem. Knock falucska Mayo grófság területén található, Írország nyugati részén. A jelenés olyan idsőzakban történt, amely alatt az ír nép nagy szegénységet és sok nyomorúságot élt meg, s amely népnek katolikus hite megtartásáért nagy megpróbáltatásokat, kellett elszenvednie. Több éhínség s az ír parasztoknak földjeikről való elűzése miatti gazdasági válság újabb ír emigrációs hullámot váltott ki. Ilyen körülmények között történt, hogy Jézus ismét égi Édesanyját küldte szorongattatásban lévő gyermekeihez.

A jelenés 1879, augusztus 21-én este történt, tehát Szűz Mária Szeplőtelen Szíve későbbi ünnepének előestéjén. A falucska, amely tulajdonképpen csak egy pár házból áll, egészen elhagyatottan néz farkasszemet az óceán felől érkező, s viharos nyugati széllökésekkel kísért zivatarokkal. A falucska templomától kis távolságra, a templom melletti országúttól keletre lakott a Beirne mama, aki özvegy volt, felnövekvő gyermekeivel. A templom másik oldalán főtisztelendő Cavanagh atya, knock-i plébános háza állott.

Aznap este úgy hét óra körül a 15 éves Margaret Beirne kiment, hogy bezárja a templomot éjszakára. Ezt követően a templom mögött egy elég erős fénysugarat látott, amelynek nem szentelt különösebb figyelmet, hanem azonnal hazasietett, mivel nagyon esett az eső. Röviddel ezután a plébánia háztartási alkalmazottja, Miss Mary Mclaughlin rövid látogatást tett a Beirne családnál. A templom mögött azonban , nagy meglepetésére úgy tűnt neki, mintha három nagy szobrot látott volna az esőben: a Szűzanya, Szent József és valamelyik püspök szobrát. Furcsállotta, hogy a plébános nem említette neki, hogy ilyen szobrokat rendelt volna, és elcsodálkozott, hogy miért hagyta a szobrokat kint az esőben ázni.

Mary McLaughlin látogatása a Beirne családnál nem tartott sokáig. Úgy este fél nyolc tájban tért vissza a plébániára. A Bierne család másik tagja, Mary kísérte vissza . Amint ismét elhaladtak a templom mögött, Mary hirtelen így kiáltott fel: “Ó nézd csak, micsoda szobrok! Miért nem mondtad, hogy a plébános úr szobrokat rendelt a templomnak?” A háztartási alkalmazott bevallotta, hogy Ö sem tudott róla. Amikor Mary közelebb lépett, így kiáltott fel: “De nézd csak, ezek nem is szobrok! Mozognak! Az ott a Szűzanya! “A háztartási alkalmazott ott maradt, de Mary Beirne gyorsan hazasietett, hogy elmesélje a családtagoknak a történteket. Csak hosszas rábeszélés után sikerült édesanyját és 20 esztendős bátyját, Dominikot rávenni, hogy vele menjenek. Dominik, miután látta a jelenést, azonnal elment, hogy még több szomszédnak elmondja a látottakat. Így a jelenést összesen 15 ember látta.

Mit is láttak pontosan? A fényben lebegő Szűzanyát, aki fehér ruhát, s fehér köpenyt viselt. Fején ékkövekkel gazdagon díszített korona volt. Mindkét kezét könyörgőn a magasba emelte, mint ahogy a Szentmisében a miséző pap. Szemeit az égre emelte. Lábán nem viselt cipőt. Jobbra tőle Szent József állott. Ö is fehérbe volt öltözve. Fejét tiszteletteljesen a Szűzanya felé fordította; kezeit imára kulcsolva tartotta. A Szent Szűz balján egy tiszteletremélt alak állott, püspöki ornátusban. Fején olyasvalamit viselt, ami püspöksüvegre hasonlított. Bal kezében nyitott könyvet tartott, és úgy tűnt, mintha abból prédikációt tartott volna. A jelenlevők úgy gondolták, hogy Szent János apostol volt az.

A három mennyei személy baloldalán, ragyogó fényben egyszerű oltár állott. Az oltáron egy Bárány állt, a Bárány mögött egy nagy kereszt volt látható. A Bárány a Szűzanyára és a jelenések szemtanúira tekintett. Az oltár körül fénysugarakkal körülvéve csillagok és lebegő angyalok voltak, de a ragyogó fény csak a szárnyaikat világította meg. A jelenlévők mély tisztelettel álltak, vagy térdeltek a mennyei jelenség előtt. Egy 14 éves fiúcska, Patrick Hill, aki szintén a jelenlevők között volt, még hátra is ment, és megkerülte a jelenést, hogy megnézze, mi van a nyitott könyvben, amelyet Szent János apostol tartott a kezében. Feltűnő, hogy az egész idő alatt, ameddig a jelenés tartott, a jelenés helye száraz maradt, pedig a körülállók teljesen átáztak a zuhogó esőben. Este 9 óra után a jelenés eltűnt. A szemtanú, aki a legnagyobb távolságból figyelte a jelenést, Walsh bérlő volt, a szomszédos Ballenderig faluból. Amikor aznap este 9 óra tájban kijött a házából, a messzeségben a knock-i templom hátoldalán hihetetlenül nagy fényességre lett figyelmes. Csak másnap, amikor kérdéseket tett fel ezzel kapcsolatban, mondták el neki a fényesség okát.

A tuam-i érsekség (amelynek területén Knock található) a plébánossal megbeszélve vizsgálóbizottságot állított fel a jelenések kivizsgálására. A vizsgálóbizottottság az összes tanú elbeszéléseiről pontos jegyzőkönyvet vett fel. A vizsgálat pozitív eredeménnyel zárult, s a sok csodás gyógyulás is a jelenések valódiságát bizonyította. Egész Írországból - és később az országhatárokon kívülről is – csak úgy áramlottak a hívők az egyszerű kis faluba. Az emberek hamarosan úgy emlegették a helyet, mint a “mayo-i Lourdes-t.” 1936-ban Tuam akkori érseke új vizsgálóbizottságot állíttatott fel és megbízást adott a jelenések újbóli kivizsgálására. A vizsgálati eredményeket 1939-ben Rómába küldték. Írország hívő népe akkorra már évtizedek óta a jelenség valódisága mellett tett tanúságot. Knock-ban a Szűzanyát, mint Írország Királynőjét tisztelik.

Az 1954-es Mária évben, XII. Piusz pápa pontifikátusa alatt a Szűzanya knock-i szobrát, több tízezer zarándok jelenlétében ünnepélyesen megkoronázták. A korona, amely az ír nép ajándéka volt a Szűzanyának, annak a koronának a másolata volt, amellyel Rómában a “Salus populi Romani, ( “a római nép szabadulása”) címen tisztelt Szűzanya kegykép van megkoronázva. Knock azóta Írország nemzeti kegyhelye.

A knock-i Mária-jelenés többféle okból is különbözött a többi, hitelesnek elismert Mária-jelenéstől. Az első különbség az volt, hogy a jelenésnek több szereplője is volt. A Szűzanya a jelenések alkalmával legtöbbször egyedül van. A második különbség a szavakat nélkülöző üzenet. Az összes többi jelenés során a Szűzanya ugyanis szóbeli üzenetet vagy figyelmeztetést közvetített az emberiségnek. A harmadik különbség az a nagyszámú jelenlévő, akik a jelenés tanúi voltak. Más esetekben legfeljebb 5 személy volt csak jelen. Végezetül, az egyszeri jelenés igen rövid ideig, alig három órán át tartott. Más jelenésekre bizonyos időtartamon belül többször is sor került. Ezek miatt a különbségek miatt vonták kétségbe a jelenések megtörténtét.

Egy idő múltán Knock fokozatosan megnyerte az egyház hivatalos támogatását, amelynek hatására II. János Pál papa 1979. szeptember 30-án Knock-ba látogatott el, a jelenések 100. évfordulójára. Több, mint félmilló zarándok volt jelen, hogy üdvözölje a pápát. A Vatikán még ugyanaznap elismerte a jelenések hitelességét. A pápai jóváhagyás hire nagyon gyorsan elterjedt. Calcutta-i Teréz anya 1993-ban meglátogatta a kegyhelyet.

A zarándokok- egészségesek és betegek egyaránt –ezrével érkeztek. Számos csodás gyógyulást jegyeztek fel..A meggyógyultak hátrahagyták mankójukat és botjukat, amelyek a falakra akasztva láthatók. 1879-ben és 1880-ban zarándokok a jelenések helyéről vakolat- és cementdarabokat vittek el emlékbe.. A jelenések helyén 1880-ban a knock-i Szűzanya szobrát állították fel. A knock-i kegyhelyet évente másfél millió látogató keresi fel.

Ezekre az áldásos eseményekre valószínüleg mindenki számított, amiatt a buzgóság miatt, amellyel az ír nép mindíg is a Szűzanyának ajánlotta fel magát. Szent József tisztelete is igen elterjedt volt, s Szent János apotol és az ír nép is egyaránt tudták, hogy mi a szeretet. Knock ezt a Szeretetet jelképezi. Az ír nép mindíg is tudatában volt annak, hogy a Szűzanya nem istenség; Mária ember, az emberiség nővére, de ugyanakkor anya is. És éppúgy Jézus Krisztus anyja is, aki egy személyben Isten és ember. Ezért Mária Isten anyja. Ő maga nem rendelkezik hatalommal, de mindig annak Édesanyja marad, aki a leghatalmasabb azok közül, akik valaha is a földön éltek. Felvitetett a mennyekbe, Szent Fiához. Néha megjelenik gyermekeinek a földön, hogy Fia mennyei üzenetét közvetítse. Nem hirdet új tanokat, semmi olyat, ami Jézus szentírási tanításával szemben valami újat képviselne. Képviseli Fiát előttünk, és arra kér, hogy tartsunk bűnbánatot és térjünk vissza Istenhez. 1846-os La Salette-i jelenése során “megtérésre, imára és bűnbánatra” szólít fel. A Szűzanya a rózsafűzér imádság által szerzett kegyelmi adományokra hívja fel a figyelmet, kér és könyörög: “Engesztelődjetek ki Istennel!”

A legutóbbi 4 pápa mind lerótta tiszteletét a knock-i Szűzanya iránt. XII. Piusz pápa a Szent Péter bazilikában megáldotta a kegyhely zászlaját a Szent Péter bazilikában, és egy érmet tűzött fel rá, az 1954-es Mária-év Mindenszentek ünnepén. Ezen alkalomból hirdette ki a pápa az új ünnepet: “Mária Mennyek Királynője” ünnepét. XXIII. János pápa 1960. Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén egy szentelt gyertyát adományozott a kegyhelynek. A knock-i kegyhelyet mindíg úgy tekintette, mint a Szent Szűz tiszteletére szentelt különleges helyet. 1974. június 6-án VI.Pál pápa áldotta meg a knock-i Miasszonyunk, Írország Királynője bazilika alapkövét. II. János Pál pápa 1979. szeptember 30-án zarándokként látogatott el a kegyhelyre. Szentmisét mutatott be, beszédet intézett a betegekehez és az őket kísérő ápolóٕ személyzethez, és a kegyhely templomát bazilika rangra emelte. Ez alkalomból szentelt gyertyát és egy aranyozott rózsát ajándékozott a kegyhelynek, végül a jelenés falánál letérdelve imádkozott.

Csodás események

A jelenés után 10 nappal történt az első gyógyulás. Egy süketen született kislány hirtelen visszanyerte a hallóképességét. Az egyházközség papja 1880-ig kb. 300 gyógyulást - melyek látszólag csodásak voltak – jegyzett fel naplójában. Az egyik zarándok, aki a jelenés után röviddel nyert gyógyulást , évekkel később így tett tanúságot a történtekről: “Egyszerre kb. fél tucat beteg nyerte vissza egészségét, vagy vagy enyhültek náluk a betegségek tünetei, s mintegy látomásszerűen láttam, ahogy a bénák jártak, -s velük együtt én is, - a vakok láttak, az elszáradt végtagok ismét erőre kaptak.”

A Szűzanya, a mi Urunk Édesanyja, a Magnificat úrnője, aki magát a világ szegényeivel azonosította, adja meg nekünk az erőt, hogy a Mindenhatót kérve magunkat Szent Fia és az Ő Országa szolgálatába állítsuk, amely a béke és a szeretet országa.

Uram, nyisd fel szemeimet, hogy lássak. Adj erőt, hogy cselekedni tudjak.

Imádság a knock-i Szűzanyához

Harmincnyolc évvel később, 1917-ben a Szűzanya
ismét megjelenik; ezúttal Fatimában (Portugália)