Beauraing-i Miasszonyunk (Belgium)1932

Én vagyok a Szeplőtelen Szűz

Ünnepe: Augusztus 22

Beauraing 1932-ben kis falucska az Ardennek-ben, kb. 2000 lakosa között sok a nagycsaládos. A kis faluban volt egy templom, egy fiú- és két leányiskola, és egy középkori várrom, régi idők tanúja. Az év végén történt valami, ami egész Belgiumban, de még a környező országokban is nagy visszhangot váltott ki. A Szent Szűz összesen harmincöt alkalommal jelent meg öt kisgyermeknek. Az első jelenés 1932. november 29-én következett be. Az esti órákban Fernande (aki ekkor 15 és fél éves volt) és Albert Voisin (11 éves) kishúguk, Gilberte Voisin elé (ekkor 13 és fél éves) mentek az iskolához barátnőikkel, André és Gilberte Degeimbre-vel (14 ½ és 9 évesek) együtt. A kijárat előtt várakozva Albert, aki ide-oda forgolódik, hirtelen fehér ruhába öltözött Hölgyet pillant meg a lourdes-i barlang felett. Albert meglepetésében felkiált. Ekkor a többiek is észreveszik a jelenséget. Az apáca, aki az internátus kapuját kinyitja, barátságosan mondja a gyerekeknek, hogy egy szobor nem tud mozogni. A gyerekek félelemmel telve szaladnak haza. Otthon szüleik figyelmeztetik őket, hogy mindenekelőtt senkinek se beszéljenek a látottakról. Másnap délutánra már az egész falu tud az eseményekről.

November 30-án este fél hét körül mind az öt kisgyermek látja a Jelenést a vasúti híd fölött. Most először tűnik fel nekik annak rendkívüli szépsége. Degembre anyuka ezekben a napokban szigorúan megfenyíti a gyerekeket. Így szeretné őket a hamis illúzióktól megvédeni. December 1-én elkíséri a gyerekeket, és velük együtt átkutatja az internátus egész kertjét. Igy szól: “Megtiltom, hogy valamit is lássatok, mert különben velem gyűlik meg a bajotok!“ A gyermekek háromszor is látják rövid időre a Jelenést. Degeimbre-né mindent átkutat, de semmit sem talál. Elmegy Voisin-néért, hogy együtt keresgéljenek. Alig érnek a kerítéshez, hallják, ahogy Albert, Fernande és Andrée hirtelen és teljesen egy időben csodálkozó kiáltást hallatnak. A három gyermek egyszerre hull térdre és együtt imádkozza az Üdvözlégyet. Most történik először, hogy a gyerekek térdre hullanak. A két anya a gyerekek fejéhez hajol, hogy jobban lásson, de csak a galagonyabokrot látják. Degembre-né visszamegy a kapuhoz, de mielőtt beérne a kertbe, André felkiált: “Mama, ne menj tovább! Közvetlenül Mellette állasz! “Hallani, amint Andrée elcsukló hangon felkiált: ”Ó, milyen gyönyörű!” Majd mind a három gyermek egy csalódott felkiáltással reagál a “Jelenés” eltűnésére. Tovább folytatják a kutatást a kertben, minden eredmény nélkül.

Másnap a gyerekeket az Elöljáró Anya megszidja, majd kineveti és hazaküldi őket. De a gyerekek továbbra is ragaszkodnak ahhoz, hogy magát a Szűzanyát látták a híd fölött, és a magyal- és galagonyabokroknál. Ezen a pénteki napon, december 2-án teszi fel Albert az első kérdést a Jelenésnek: “Valóban Ön a Szeplőtelen Fogantatás? “Mire a Jelenés igenlően bólint. “Mit kíván tőlünk?”- kérdi Albert. – “Hogy nagyon jók legyetek” – így a válasz, mire a gyerekek így felelnek: “Igen, jók leszünk.” Amint a Jelenés este 9 órakor megismétlődik, Albert ismét felteszi ugyanazokat a kérdéseket, amelyre a Jelenés ismét ugyanúgy válaszol. December 3-án, szombaton nem történik semmi. Amint az öt gyermek december 4-én az internátus bejáratához ér, mintha villámcsapás érte volna őket, olyan egyszerre hullanak térdre. Néhány Üdvözlégy elimádkozása után Albert megkérdi: “Mikor jöjjünk?”A Jelenés így válaszol: “A Szeplőtelen Fogantatás ünnepén.” Most Fernande-n van a kérdezés sora: “Építtessenek Önnek egy kápolnát?” Amelyre a Jelenés igenlően válaszol. December 5-én, hétfőn a gyerekek fél 7-kor, érkezésük után azonnal megpillantják a Jelenést. Albert felteszi a kérdést: “Lenne olyan szíves, ha lehet, hogy a csodajeleket, amelyeket meg tud tenni, napközben tegye.” Nem kap választ. Albert megismétli a kérdést. Megint nem jön válasz. A gyerekek e fölötti bánatukban sírásra fakadnak. Albert megkérdi: “de akkor mikor?” A válasz: “Este” Albert: “Igen, akkor visszajövünk.” Este a gyerekek visszajönnek, mind az öten térdre hullanak, mint mindíg és vékony hangon imádkozni kezdenek. Majd kisvártatva felgyenesednek és így szólnak: “Eltávozott.” Majd megint rögtön térdre hullanak, mert a Jelenés egy pillantra visszatért. Az ezen esti első jelenésnek már sok tanúja volt.

A látnokok

December 6-án, kedden este a gyerekek ismét két Jelenésnek lehetnek szemtanúi. Az első rögtön a gyerekek érkezése után, este 6 körül. Albert megkérdi: “Melyik napon jöjjünk? “ Válasz: “A Szeplőtelen Fogantatás napján.”A Jelenés még marad, s most először az egész rózsafüzér elimádkozásának egész ideje alatt. Ezen az estén mutatja fel a Jelenés először a rózsafüzért. A rózsafüzér, csakúgy, mint a következő napokban, a Jelenés jobb karján függ. A rózsafüzér vége, amelyen a kereszt függ, és az a fölötti rész a köpeny ráncaiban van elrejtve. Este 9 óra körül pillantják meg a gyerekek a második jelenést, egy tizednyi rózsafüzér elimádkozása alatt. December 7-én marad a Jelenés az egész rózsafüzér elimádkozásának idejére.

December 8-án nagy tömeg van jelen. Az emberek buszokkal jönnek Charlerois-ból, Mézière-ből, Givet-ből, Dinant-ból Namur-ból, St-Hubert-ből és Brüsszelből. Dinant-ból és az Ardennekből különvonatot indítottak. Délután három órakor a nővérek internátusának udvara ismét teljesen megtelik, a tömeg még az utcát is betölti. Rendőrök ügyelnek a rendre. A fagyalbokornál égő számtalan gyertya szinte lángba borítja azt. De a kapukat nagy nehezen ismét bezárják, a gyertyákat kioltják, a rendőrök és rendőrfelügyelő továbbra is járőröznek a kertben, nehogy a tömeg erőszakkal kinyissa a kapukat. Este 6 órakor megérkeznek a gyerekek. Egy kiáltás hangzik fel: “Itt van!” A Hölgy ismét megjelenik, most még szebb, mint az előző alkalmakkor. A gyermekek ismét egyszerre hullanak térdre, az egész rózsafüzért elimádkozzák a Miatyánkkal és a Dicsőséggel, míg máskor csak az Üdvözlégyeket ismételgetik. A Jelenés a teljes Rózsfüzér elimádkozásának ideje alatt jelen van. Különösen szép, és fény árad belőle. A betegek gyógyulásért könyörögnek, de a gyerekek nem kérdeznek semmit. Ezen a napon 10.000 ember van jelen. A jelenlévő orvosok, Dr. Lurquin, Dr. Goethals és Dr. Maistriaux vizsgálatoknak veti alá a gyerekeket, amelyekből arra következtetnek, hogy a gyerekeknél jelentős mértékben csökkent (fájdalom)-érzékelés tapasztalható. Egy égő lámpát mozgatnak szemük előtt, az egyik orvos az egyik gyereket nagyon erősen megszúrja tűvel, a másik égő gyufát tesz az egyik kislány tenyerére. A gyufa teljesen elég, de a gyermek a fájdalomnak semmi jelét nem mutatja, és égési seb sem látható a tenyerén. Amikor a gyerekek az események lefolyását követően minderről értesülnek, nagyon meglepődnek, s a tenyéren sem látható semmilyen égési seb sem. A gyerekek 21:15 h-kor visszajönnek, abban a biztos tudatban, hogy mégegyszer látni fogják a Jelenést, de ez mégsem következik be. Ezúttal is még mindig nagy tömeg van jelen.

Az ezután következő 4 napon (pénteken, szombaton, vasárnap és hétfőn) nem következik be jelenés. December 13-án kedden két-hárompercnyi várakozás után hirtelen térdre kényszerülnek. Fernande később térdel le, először a rózsafüzére kibogozásával van elfoglalva. 15 Üdvözlégy elimádkozását követően a Jelenés hirtelen eltűnik, az Üdvözlégy imádkozása alatt. December 14-én, szerdán, a Jelenés körülbelül 15 Üdvözlégy idejéig figyelhető meg. Csütörtökön a gyerekek eljönnek, hogy elimádkozzák a teljes rózsafüzért, de a Szűzanya nem jelenik meg. December 17-én, szombaton a Jelenés 5 perc után jelenik meg. Egy tized elimádkozása után a gyerekek felteszik a kérdést: “A papság kérésére kérjük, közölje velünk, mit kíván?” A jelenés így válaszol: “Egy kápolnát.” A gyerekek egymás szavába vágva felelik: “Igen, megígérjük!” Még elimádkoznak néhány Üdvözlégyet, majd a Jelenés befejeződik. December 18-án, vasárnap a gyerekek jönnek imádkozni a rózsafüzért, de nem következik be Jelenés. December 19-én, hétfőn a Jelenés a gyerekek érkezése után 10 perccel kezdődik. A 39-ik Üdvözlégynél a Jelenés eltűnik. December 20-án, kedden a gyermekek érkezésük után 17 perccel pillantják meg a Jelenést, aki 29 Üdvözlégy elimádkozásának idejéig marad.

 

December 21-én, szerdán a Jelenés a harmadik tized elején kezdődik. Egy kis idő után a gyermekek felteszik a kérdést: “Kérjük szépen, mondja meg, ki Ön?” A három legidősebb gyerek világosan hallja a választ:

“Én vagyok a Szeplőtelen Szűz.”

December 22-én, csötörtökön a négy kislány egy adott pillanatban egyszerre hullik térdre. Albert egy kicsit később térdel, le a szokásos módon. Ezt később azzal magyarázza, hogy nem látta a Jelenést. A négy kislány igen. A gyerekeket a jelenlévők a jelenés pillanatában is jól elkülönítették egymástól. December 23-án, pénteki napon, Albert megint nem lát semmit. Amikor Fernande felteszi a kérdést a Jelenésnek, hogy Az miért éppen Beauraing-ba jött, a Hölgy egyedül Fernande-nek mondja; “Szeretném ha egy kápolna épülne itt, hogy az emberek ide zarándokoljanak.”

December 29-én, csütörtökön már 8000 ember szemtanúja , az eseményeknek. A jelenlévő orvosok száma is egyre növekszik. Az öt gyermek ismét látja a Jelenést. Fernande ezen az estén elmondja, hogy abban a pillanatban, amikor a Jelenés kitárta karjait, egy arany szívet látott.A másik négy gyerek ezt nem látta. December 30-a, péntek. Jelenés mind az öt gyermeknek. Fernande és Gilberte Voisin és Andrée Degeimbre látják a sugárzó aranyszín szívet, amint a Jelenés a karjait kitárta. Albert egészen biztos abban, hogy látott “valamit”, valami “csillogót” de nem tudta pontosan kivenni, hogy mit. A kis Gilberte Degeimbre sír, miután hazaér, mert ő nem láthatta az arany szívet. Az emberek felfigyeltek arra, hogy Fernande a jelenés során egy pillanatra megszakította az imát. Ezt azzal magyarázta, hogy az adott pillantban a Jelenés a következő szavakat intézte hozzá: “Imádkozzatok, imádkozzatok sokat!” Az esztendő utolsó napján három jelenésnek lehetnek tanúi: az első 18:30 h-kor következik be. Mind az öt gyermek látja az aranyszívet. Este háromnegyed 10-kor a gyerekek visszajönnek. Ekkor megy végbe a második jelenés. Egyik kisgyermek ekkor azt javasolja, hogy mégegyszer imádkozzák el a teljes Szentolvasót, mintegy köszönetképpen a Szűzanyának. Ekkor még egyszer megpillantják a Jelenést. 

Január 2, hétfő. A Szent Szűz mind az öt gyermeknek megjelenik. Fernande világosan hallja a következő szavakat: “Holnap mindegyiküknek külön-külön is fogok mondani valamit.”

Az emberek azt is megfigyelték, hogy Fernande egy percre megszakította imáját. Gilberte Voisin ezen az estén 18 Üdvözlégy elimádkozásának idejére szemlélhette a Jelenséget. Fernande 15 Üdvözlégy ideje alatt, Gilberte Degeimbre 14 és fél Üdvözlégy elimádkozásának idejéig. Andrée és Albert 14 Üdvözlégy idejéig. A gyermekek az aranyszívet is látják.

Január 3-a a búcsúzás és a fontos közlések napja. Albert kap egy titkot, amelyet élete végéig megőriz majd. Kishúgával, Gilberte-vel közli a Szűzanya Beauraing NAGY IGÉRETÉT:

“Meg fogom téríteni a bűnösöket.”

A Szeplőtelen,és ezáltal oly nagyhatalmú Anyai Szív gyönyörű igérete ez, amely mindenkivel együttérez, akik szeretteik visszatéréséért esedeznek, mert olyannyira vágyakoznak arra, hogy Isten Szeretetében egyek legyenek.

S hogy a Hatalmát megismertesse mindenivel, a Szűzanya így szól Andréhoz: “Én a Mennyek Királynéja és Isten Anyja vagyok. Imádkozz mindíg.”

Végül Fernande-hoz, aki ezen jelenés során először semmit sem lát, s meiatt tovább folytatja az imát, így szól: “Szereted a Fiamat?... Szeretsz engem? Hozz áldozatot Értem!”

Mindannyian hallják, amint búcsúzóul így szól: “Isten veletek!”

Hogy felkészülten részt tudjunk venni a beauraing-i ünnepen, legkésőbb augusztus 21-én meg kell, hogy érkezzünk. Mert már akkor elkezdődik a leki előkészület: a lelki Mennyegzős Ruha felöltése. 1983-ban ez a következőképpen zajlott le:

Este 9-kor keresztúti ájtatosságot tartottak, melyen a bűnbánat felindítása történt meg. Ezrek (közöttük több pap és püspök) járták végig imádkozva és égő gyetyával a kézben a keresztutat a sötét utcákon. A jelenések helyszínére megérkezvén, az égő gyertyákat öt, földdel megtöltött tartóba helyezték, melyek a kereszt körül voltak felállítva. Ezt követen mindenki a felső kriptába ment, ahol 10 pap gyóntatott több nyelven. 11 órakor kezdődött az ünnepi Szentmise, amely valamivel éjfél után ért véget. Másnap ünnepélyes Szentmise, délután Szentségi körmenet a városka utcáin. A házak ablakai felvirágozva, az ablakokban égő gyertyák. Nagy-nagy ünnep... “CHEZ NOUS SOYEZ REINE…” (Maradj velünk, Királyné). Augusztus 22. után mindez még sokáig visszacseng fülünkben, amíg mindannyiunk számára valósággá nem válik:

“MARADJ VELÜNK KIRÁLYNÉ, A TIEID VAGYUNK.”

Sanctuaires ND de Beauraing