Szirakuza (Szicília) 1953

A könnyek Madonnája

Szirakuzában a Szűzanya nem jelent meg: könnyeivel üzent az emberiségnek.

50 éve történt – még a szkeptikusoknak is el kellett ismerniük…

A II. világháborút követő időszak Olaszországát nagy szegénység, kilátástalanság, társadalmi feszültségek, munkanélküliség és általános elégedetlenség jellemezte. A szicíliai Szirakúza városában élő népességet Isten vagy a vallás nem érdekelte , és kicsapongó életet éltek. A város Szent Lucáról elnevezett kerületében, a Viadegli Orti di San Giorgo utcában, a 11. sz. alatt fiatal házaspár lakott: Angelo Jannuso és felesége, Antonina Jannuso-Quisto. Egyáltalán nem voltak hívők, de tisztelték a Szűzanyát. Családjuk egyik tagjától nászajándékba egy látszólag értéktelen, belül üreges, kívül pedig festett, 28 x 23 cm²-es gipszöntvényt kaptak ajándékba, amely csavarokkal volt egy 38x34 cm²-es fekete üveglapra felerősítve. Az egyszerű gipszöntvény a Szűzanyát ábrázolja, amint jobb kezét lángoktól körülvett Szeplőtelen Szívéhez emeli, szemei a távolba tekintenek.

Antonina nemsokára gyermeket várt, és férje családjának házában nagyon magányosnak és meg nem értettnek érezte magát. Epilepsziarohamai, és nagy fájdalmai voltak. Az orvosok mindezt a komplikált terhesség számlájára írták, és ágynyugalmat rendeltek el. Antonina sokat imádkozik, de férje emiatt kigúnyolja. 1953. augusztus 29-én, szombaton reggel az asszonynak heves görcsökkel járó rohama van, mely a szokásosnál is tovább tart. A fájdalmaktól összegörnyedve fekszik az ágyban, arccal Szűz Mária Szeplőtelen Szívének képmásával szemben, amely a az ágy feje felett függ. Éppen orvosért - és a férjért is - akarnak küldeni, amikor a beteg hirtelen nagy belső nyugalmat érez, és így szól: “A Madonna sír.” Időközben a fájdalmas görcsök is alábbhagytak. Nagynénje és sógornője is tanúja a csodás eseménynek. Majd behívják a család többi tagját is, akik szintén tanúivá válnak a csodának.

Antonina virraszt a Szent Szűz mellett, s szemléli a bőségesen ontott könnyeket, melyeket először zsebkendővel, majd vattacsomóval itat fel. A körülállók úgy döntenek, hogy kihívják a rendőrséget. A rendőrök először gúnyolódnak, de mégis meg kell állapítaniuk, hogy a Szűzanya könnyezik. Amikor Antonina férje hazajön, a házat teljesen megtöltik az emberek. A rendőrök végül is elviszik magukkal a gipszöntvényt a rendőrautóban, amely teljesen nedves lesz a hulló könnyektől. A Szűzanya képmása addig majdnem egész nap ontotta a könnyeket, de a rendőrségen a könnyezés hirtelen abbamarad. Mivel tanácstalanok, hogy mit is tegyenek a képpel, így visszaadják azt Angelonak, aki szinte lopódzkodva visszi azt vissza házukba, mintha valami rosszat cselekedett volna. Otthon a képmást egy párnára helyezi. A könnyek áradata ismét megindul.

Másnap már kora reggel nagy tömeg várakozik a Viadegli Orti di San Giorgo utca 11. sz. alatti ház előtt. Sokan még az éjszakát is ott töltötték. Nic. Samperisi rendőrfelügyelő száll ki a helyszínre, hogy “rendet csináljon” a hangoskodó tömegben. Ő maga is bemegy a házba, és szintén látja a gipsz֊öntvényt, amely az ágyra van téve, könnyezni. A kint várakozó tömeg hangos kiáltozással ad hangot türelmetlenségének, mire a gipszöntvényt kis asztalkára helyezik, hogy a sorban álló emberek saját szemükkel is meggyőződhessenek a csodáról. Az egyik jelenlévő Vincenzo Sapio káplán, az első pap, aki saját szemeivel szemlélhette a csodát. Sapio atya a “Szűz Mária Szolgái” szerzetesközösség tagja volt. Az csoda híre elterjedt az egész szigeten. A tömeg továbbra is hangos kiáltozással adott hangot elégedetlenségének. Ezután úgy döntöttek, hogy az öntvényt a szemben lévő ház homlokzatára erősítik. Ennek a háznak, amely Lucea professzor tulajdona volt, volt egy fallal körülvett kis előkertje. A nép most már elégedett. Hangosan kezdik imádkozni a rózsafüzért és kegyelmekért könyörögnek.

Szeptember 1-én, kedden, d.e. 11 órakor a képmás megszűnik könnyezni. A könnyeket és a gipszöntvényt tudományos vizsgálatnak vetették alá. A könnyek emberi könnyeknek bizonyultak; erről orvosi jegyzőkönyv tanúskodik, melyet négy orvos is aláírásával látott el. A plébános is tanúja mindennek, és megesketi az orvosokat az Evangéliumoskönyvre. A csodának többezer, minden rendből és rangból való ember volt a tanúja. A Szent Szűz kis megszakításokkal négy napon keresztül könnyezett. A könnyektől átitatott vattacsomókat több helyre is eljuttatták, s segítségükkel csodás gyógyulások is történtek (pl. Spanyolországban). A Szent Szűz könnyezik, mert az emberiség nem imádkozik többé. Az emberek kevélységükben nem tudnak imádkozni. Nem fordulnak Istenhez. Nem kérik a Szentlelket. Kizárólag az emberi tudományban bíznak, s nem hisznek már Istenben. A csodás eseményt XII. Piusz pápa azonnal hitelesenek ismerte el. Figyelemreméltó, hogy a szirakuzai csoda néhány nappal a pápa 1953.szeptember 8-ára tervezett, “Fulgens Corona” (Fénylő Korona) c. enciklikájának bemutatása előtt következett be. Ebben az enciklikában hirdette meg a pápa az ünnepélyes Mária-év megtartását.