Halottak napja

2 november

A halottak napja – a régi magyar népnyelv szerint a lölkök (lelkek) napja – a köztudatban összemosódik a november elseji mindszentek vagy mindenszentek napjával, ahogy az ünnepkörhöz kapcsolódó profán szokások, népi hiedelmeken alapuló rítusok és az egyházi ceremóniák is keverednek egymással. A mindszentek ünnepe a már üdvözült, vagyis a mennybe jutott lelkekről szól, míg a halottak napján minden elhunytról megemlékezünk.

Igazából a két ünnep közti különbségnek csak a katolikus egyházban van funkciója. A protestánsoknál ugyanis kétszintű a túlvilág, csak mennyország és pokol létezik, de a katolikus hit az elképzelés részévé teszi a tisztítótüzet, ahonnan csak a felfelé lehet „haladni.” A tisztítótűzbe került lelkeknek még valamilyen formán vezekelniük kell azért, hogy feljuthassanak a mennyországba, és a földi hozzátartozók imái is segítik azt, hogy „szintet lépjenek.” A katolikus egyháznak arra is megvan a receptje, hogy egy földi halandó hogy juttathatja el halott hozzátartozóját a mennyországba: bizonyos vallási rítusok, megtartóztatások révén, melyeket meghatározott időpontban kell elvégezni, hogy a tisztítótűzből az illető külső segítséggel átkerülhessen a mennyországba.

Erre a hitre alapozva vezette be az egyház a középkorban a búcsúcédulákat, azt hirdetve, hogy a teljes búcsú elnyeréséhez ennek megvásárlására is szükség van. A nyerészkedés hatalmas felháborodást váltott ki és súlyos konfliktusokhoz vezetett, mára már ezt az elemet felszámolták a rítusból.

Halottak napján sokan virágot viszünk szeretteink sírjára, és mécsest gyújtunk rajta. Az ünnepnek megvannak a maga egyházi hagyományai, melyek, mint a legtöbb esetben, itt is a pogány kultúrára építkeztek. A halottakra való emlékezés, ünneplés ősi dolog, gyakorlatilag az emberiség történetének kezdetével egyidejű.

Az ókori rómaiak őseikre és hőseikre istenként és félistenként tekintettek. A holtak tiszteletének ünnepe az ókori Rómában is létezett, ez volt a feralia, mely február 22-ére esett, szorosan összekapcsolódott caristiával, a családi ünneppel. Utóbbi a kölcsönös szeretet ünnepe volt, egy vidám esemény, melyen az élők megajándékozták egymást. Ezeken a hagyományokon sarjadt ki a keresztény ünnep. Az ókeresztény közösségekben a 3. századtól rendszeres volt a megemlékezés, és keretet is adott az egyház ennek, mégpedig a Szentmisében. Az első halottak napja, mint önálló, keresztény ünnep a hagyomány szerint először 998-ban lett megtartva, Szent Odiló clunyi bencés apát kezdeményezésére. Ekkor ugyanis már közel 200 éve létezett a mindszentek napja, mely az üdvözült (vagyis már a mennybe jutott) halott lelkek ünnepe volt, és az apát úgy gondolta, járna egy nap minden, még a tisztítótűzben várakozó elhunyt számára is. Csak 14. században vált hivatalossá az ünnep, melyhez aztán egy hivatalos ima is társult: ez volt a Halottak Olvasója, amely 5 tizedből áll, Jézus 5 sebét társították hozzá.

Imádság a halottakért

Minden hívek teremtő és megváltó Istene, a te szolgáid és szolgálóid lelkeinek bocsásd meg minden bűneiket és ellened elkövetett vétkeiket. Hogy a mely engedelmet mindenkor óhajtottak, azt ájtatos könyörgések által megnyerhessék, ki élsz és uralkodol mindörökkön örökké.
Amen.