Fátimai Jelenések 1917

A Fatima Szent Anya megjelent 106. évfordulója
1917. május 13. - 2023. május 13.

A látnokok

Francisco Marto

Született 1908. június 11-én Aljustrel-ben
Elhunyt 1919. április 4-én Fatimában

Jacinta Marto

Született : 1910 március 11-én Fatimában
Elhunyt: 1920. február 20-án Lisszabonban

Lucia Dos Santos

Született: 1907. március 22-én Aljustrel-ben
Elhunyt: 2005. február 13-án Coimbrában

Fatima ünnepnap: 13 május 
Az ünnepelt Jacinta és Francisco ünnepe: 20 február 

Fatima Közép-Portugáliában, az Atlanti-óceántól kb. 50 km-re található, a Vila Nova de Ourém kerületben. A három kis pásztorgyerek Aljustrelben, Fatima egyik külvárosában született. 1916. augusztusában angyal látogatott el a három aljustrel-i kis pásztorhoz. A Szent Szűz küldötteként, és nagy események előhírnökeként készítette el a kis látnokokat, hogy azok Szűz Máriának teljesen az evangéliumban gyökerező üzenetét megérthessék, olvashassák és terjeszteni tudják.

Az angyal első jelenése Fatimában

1916 tavaszának vége felé, tehát egy évvel Szűz Mária első jelenése előtt, a kis rokon gyermekek, Lucia, Jacinta és Francisco hirtelen egy, a fák koronája felett egy áttetsző, lebegő alakra lettek figyelmesek, aki olyan vakítóan fehér volt, mint a hó. A lény közelebb jön, s arcvonásai, amelyek földöntúli szépségűek, egy 14-15 éves ifjúéi. A gyerekekhez odaérve, barátságosan szólítja meg őket: “Ne féljetek! Én a Béke Angyala vagyok. Imádkozzatok velem!” Ezután letérdel, és homlokával a földet érinti. A gyerekeknek a következő imát kellett háromszor elismételniük: “Istenem, hiszek Benned, imádlak Téged, remélek Tebenned, szeretlek Téged. Kérlek, hogy bocsáss meg azoknak, akik nem hisznek Tebenned, nem imádnak Téged, nem remélnek Tebenned, nem szeretnek Téged, “ majd ezt követően felegyenesedett, és így szólt: “Igy kell, hogy imádkozzatok! Jézus és Mária Szívei meghallgatják imádságotokat.”

Az angyal második fatimai jelenése

Két hónap múlva, 1916. július havának vége, vagy augusztus havának eleje táján az angyal másodszor is megjelenik a három gyermeknek. Igy szól: “Mit csináltok? Imádkozzatok, imádkozzatok sokat!” Jézus és Szűz Mária Szent Szívei elhatározták, hogy tirajtatok keresztül gyakorolnak irgalmasságot. Ajánljatok szüntelenül imákat és önmegtagadásokat a Mindenható Istennek.” - “Hogyan hozzunk áldozatokat? “- kérdezi Lucia.”Mindent áldozattá tehettek, hogy engeszteljetek a bűnökért, és hogy a bűnösök megtérését kikönyörögjétek. Igy érhetitek el, hogy béke lesz hazátokban. Én Portugália Örangyala vagyok. Mindenekelőtt fogadjátok és viseljétek el türelemmel a szenvedést, amelyet az Úr küld számotokra.”

Az Angyal harmadik fatimai jelenése

1916. szeptemberének végén, vagy októberének elején az Angyal a harmadik, utolsó alkalommal jelent meg Luciának, Jacintának és Francisco-nak. A gyermekek éppen imádkoztak, úgy, ahogy az angyaltól látták, vagyis térden állva, homlokukat a földre érintve. Az Angyal által tanított imádságot mondták: “Istenem, hiszek Tebenned…” Ekkor egy fényforrásra lettek figyelmesek, melynek eredetét nem tudták kideríteni, felegyenesedtek…., s ekkor meglátták az Angyalt. Bal kezében kelyhet tartott, amely felett egy Szentostya lebegett. A Szentostyából vércseppek hullottak a kehelybe. Amíg a kehely a levegőben lebegett, az Angyal letérdelt a gyerekek mellé, és a következő imádságot ismételtette el velük háromszor: “Legszentebb Szentháromság, Atya, Fiú, és Szentlélek, felajánlom Neked Jézus Krisztusnak drága Testét és Vérét, Lelkét és Istenségét, amely a föld valamennyi szent Tabernákulumában jelen van, engesztelésül minden szidalmazásért, szentségtörésért és közömbösségért, amelyek által Őt magát bántják meg. Jézus Szentséges és Mária Szeplőtelen Szíveinek végtelen érdemei által könyörgök Hozzád a szegény bűnösök megtéréséért.” Ezt követően az Szentostyát Luciának, a kehely tartalmát a Drága Vérrel pedig Francisco-nak és Jacintának adta. Közben így szólt: “Vegyétek Jézus Krisztus Testét, és igyátok Vérét, melyet a hálátlan emberek oly szörnyen meggyaláznak. Engeszteljetek a bűnökért és vígasztaljátok a Jóistent.” Végül ismét letérdelve, háromszor elmondta az előbbi imát a gyermekekkel együtt: “Legszentebb Szentháromság, felajánlom….” , majd eltávozott.

A gyermekek ugyanabban a testtartásban maradva ismételgették az előbbi imádságot. Amikor hosszú idő után felegyenesedtek, látták, hogy közben beesteledett és hazamentek. Az Angyal jelenése után a gyerekek még sokáig a természetfeletti jelenség hatása alatt voltak, és csak nehezen tudtak visszatérni a mindennapok valóságába. A természetfeletti élmény hatása csak másnapra halványult el lelkükben egy kicsit… Nem beszéltek egymással, Isten erejét és jelenlétét olyan intenzíven érezték, hogy mindez nagy belső békével és nyugalommal töltötte el őket.

Szűz Mária első jelenése Fatimában

1917. május 13-án következik be a Szent Szűz első jelenése. A gyerekek éppen játszottak és egy kis fal építésével foglalatoskodtak, amikor hirtelen egy villámra lettek figyelmesek. Azt hitték, hogy vihar közeledik, és összeterelték a nyájat, hogy hazavigyék. Ismét látták a villámot, és röviddel ezután egy tölgyfabokor felett egy hófehérbe öltözött Hölgyet pillantottak meg, aki ragyogóbb volt, mint a nap. Olyan közel állottak, hogy a Fény teljesen körülvette őket. A szép Hölgy így szólt: “Ne féljetek. Nem bántalak benneteket. ”Lucia megkérdezte: “Honnan jött?” “A Mennyből.” “És mit kíván tőlem?” (Mindig Lucia az, aki a gyermekek nevében beszél). A Szent Szűz így válaszol: ”Azt kívánom, hogy hat hónapon át, minden hónap 13-án, ugyanabban az időpontban jöjjetek ide vissza. Akkor majd megmondom, ki vagyok és mit kívánok. S azután még egy hetedik alkalommal is visszajövök ide.” “Én is a mennybe jutok?” ”Igen.” “És Jacinta?” ”Ő is.” “És Francisco?” “Ő is, de neki előbb még sok rózsafüzért kell elimádkoznia.“ Ezután Lucia megkérdezte, hogy két leány, akik röviddel azelőtt haltak meg, 16 ill. 20 éves korukban már a mennyben vannak-e. Az első igen, de a második még nem. Igy történt meg a megismerkedés. Ezután Mária így folytatta:

“Felajánljátok-e a Jóistennek hogy elviselitek mindazt a szenvedést, amelyet Ő rátok küld, hogy ezzel engeszteljetek a bűnökért, amellyel Őt megbántják, és mintegy kérésül a bűnösök megtéréséért?” “Igen, felajánljuk!” “Sokat fogtok emiatt szenvedni, de a Jóisten kegyelme lesz az erősségtek!” Amikor ezekhez a szavakhoz ért “a Jóisten kegyelme”, széttárta kezeit, amelyekből olyan erős fénysugár tört elő, amely “teljesen bevilágított lelkünk legmélyébe. Igy láttuk magunkat Istenben visszatükröződve, aki ez a Fény volt maga. Jobban láttuk magunkat, mint a legtisztább tükörben”. – így Lucia. Mintegy belső késztetésre, térdre hullottunk, és elismételtük: “Ó, Legszentebb Szentháromság, imádlak! Én Istenem, én Istenem, szeretlek a Legszentebb Oltáriszentségben!” Néhány pillanat után a Szent Szűz így szólt: “Imádkozzátok mindennap a rózsafüzért, hogy béke legyen a világban, és befejeződjön a háború.”

Szűz Mária második jelenése Fatimában

1917. június 13-án Lucia, Jacinta és Francisco néhány jelenlévő ismerőssel először imádkozza együtt a rózsafüzért. Azután megpillantják a Fényt, majd a Szent Szűzet a tölgyfabokor felett, pontosan úgy, mint májusban. Lucia ismét megkérdi a Hölgyet: “Mit kíván tőlem? “Azt kívánom, hogy az elkövetkezendő hónapok minden 13-án jöjjetek ide vissza, hogy naponta imádkozzátok a rózsafüzért és hogy tanuljatok meg olvasni. Később elmondom, hogy mi a kívánságom.” Ezután Lucia egy beteg gyógyulását kéri. “Ha megtér, még ebben az évben meggyógyul”-feleli a Szent Szűz. Majd Lucia arra kéri Őt, hogy mindhármójukat vigye a mennybe. “Igen, hamarosan eljövök Jacintáért és Francesco-ért, Neked még egy ideig a földön kell maradnod. Jézus általad akarja elérni azt, hogy az emberek megismerjenek és szeressenek Engem. Meg akarja alapítani Szeplőtelen Szívem tiszteletét. Aki ezt az áhitatot gyakorolni fogja, annak megígérem az örök életet, s ezek a lelkek kedvesek lesznek a Mennyei Atya szemében, mint a virágok, amelyeket én állítottam trónjához.” “Magamra fogok maradni?”-kérdezte Lucia szomorúan. “Dehogyis, gyermekem! Ez bánt? Ne szomorkodj! Soha nem hagylak el. Szeplőtelen Szívem mindig menedéked lesz és az út, amely a Jóstenhez vezet majd téged.” E szavakat követően a Szent Szűz ismét kitárta kezeit, és ismét kiárasztotta rájuk azt a mérhetetlen Fényt, amelytől úgy érezték, mintha Isten jelenlétében lennének elmerülve. Úgy tűnt, hogy Jacinta és Francisco a fénysugárban állottak, amely a Mennybe emelkedett, Lucia pedig abban a fénysugárban, amely a földet árasztotta el. A Szent Szűz jobb tenyere előtt egy tövisekkel körülvett szív volt látható, a tövisek mintegy átdöfték a szívet. A gyermekek megértették, hogy Szűz Mária Szeplőtelen Szíve volt ez, amelyet az emberek bűnei sebeztek meg, s amelyekért engesztelésre van szükség. Ezután a Szent Szűz egy titkot közölt velük.

A Szent Szűz harmadik fatimai jelenése

1917. július 13. Ezen jelenés alkalmával már jelentős tömeg gyűlik össze. Együtt imádkozzák a rózsafüzért, s a gyerekek hamarosan meglátják a Fényt, majd röviddel azután a Szűzanyát is. “Mit kíván tőlem?”- kérdezi Lucia, mint mindíg. Majd a válasz: “Azt kívánom, hogy a következő hónapok minden 13-án ide jöjjetek, hogy továbbra is imádkozzátok a rózsafüzért a Rózsafüzér Királynője tiszteletére, hogy béke legyen, és a háború befejeződhessen, mert ezt csak Ő tudja kieszközölni. “Arra szeretném megkérni, hogy mondja meg, ki Ön, és hogy tegyen egy csodajelet, hogy az emberek elhiggyék, hogy valóban megjelenik.” Ezek után Lucia közöl még néhány, többek között gyógyulásra vonatkozó kérést, amellyel az emberek bízták meg őt. A Szűzanya azt válaszolja, hogy imádkozzák a rózsafüzért, hogy az év során részesülhessenek ezekben a kegyelmekben. “Hozzatok áldozatot a bűnösökért, és ilyenkor ezt mondjátok: “Ó Jézusom, ezt irántad való szeretetből teszem, a bűnösök megtéréséért, és hogy a Szűz Mária Szeplőtelen Szíve ellen elkövetett bűnökért engeszteljek.”

E szavakra széttárta kezeit, úgy, mint az előző jelenések során. Olyan volt, mintha a fénysugár a földbe hatolt volna, és ebben a pillanatban egy lángtengert láttunk, amely tele volt ördögökkel és kárhozott lelkekkel. Mintha átlátszó, izzó fekete és bronzszinű alakok lettek volna. Belsejükből tűz és láng tört ki. Széthulltak, mint szikrák egy nagy lángtengerben. Teljesen súlytalannak látszottak. Fájdalmukban és reménytelenségükben sikoltoztak és nyögtek. Az ördögök úgy néztek ki, mint utálatos és ismeretlen állatok, ijesztő és szörny formájuk volt, de azok is izzóan feketék voltak. A gyerekek nagyon megrettentek, és mintegy segítségül felemelték tekintetüket a Szűzanyára, aki így szólt: “A poklot láttátok, ide kerülnek a szegény bűnösök lelkei. Isten meg akarja alapítani a földön Szeplőtelen Szívem tiszteletét, hogy megmentse őket. Ha megteszik, amit nektek mondok, sok lélek megmenekül, és béke lesz. A háború vége felé közeledik, de ha nem hagyják abba Isten megbántását, XI. Piusz pápa pápasága alatt még szörnyűbb háború kezdődik. Ha egy éjjel ismeretlen fényt láttok feltűnni, akkor tudjátok meg, hogy ez az a nagy jel, amit Isten ad, mielőtt a világot gonoszsága miatt háborúval, éhséggel, az Egyház és a Szentatya üldözésével megbünteti.

Azért jöttem, hogy mindezt megakadályozzam, és kérem Oroszország felajánlását Szeplőtelen Szívemnek, és az elsőszombati engesztelő szentáldozást. Ha teljesítik kérésemet, Oroszország megtér, és béke lesz. Ha nem, el fogja terjeszteni tévtanait az egész világon, háborúkat és egyházüldözést fog előidézni. A jókat meg fogják kínozni, és a Szentatya sokat fog szenvedni. Több népet eltörölnek a föld színéről.Végül azonban Szeplőtelen Szívem győzedelmeskedni fog, a Szentatya felajánlja nekem Oroszországot, az megtér. A világra pedig egy békés kor virrad. Portugáliában megmarad a hit. Ne mondd ezt el senkinek, csak Francisconak mondhatod el. Ha imádkozzátok a rózsafüzért, mondjátok ezt minden tized után: Ó Jézusom, bocsásd meg bűneinket, ments meg minket a pokol tüzétől, vidd a lelkeket a mennybe, különösen azokat akik legjobban rászorulnak irgalmadra.” Ezután Lucia megkérdezte; “Kíván még valamit tőlem?”- mire a Szűzanya így válaszolt: “Nem, most nem kívánok mást.” Majd ezeket a szvakat követően a jelenés eltűnt a keleti ég végtelenjében.

Szűz Mária negyedik jelenése Fatimában

A jelenés augusztus 19-én következett be. Az újságok is elkezdtek érdeklődni a “fatimai jelenések” iránt. Megvádolták az illetékeseket, hogy nem tudják a “cova da iriai bohóckodást” magakadályozni. A vila nuova de ourém-i prefektus rögtön magára vette a vádaskodást, és úgy döntött, hogy egy kis cselfogással véget vethet majd mindennek. Augusztus 13-án reggel, azzal az indokkal, hogy ő is szeretné látni a cova da iria-i jelenéseket, felajánlotta a gyerekeknek, hogy elviszi őket a kocsiján a helyszínre. De ahelyett, hogy a jelenések helyére vitte volna őket, Vila Nova da Ourem-ba, a közigazgatási központba vitte őket. Itt akarta a gyerekeket együttesen, és külön-külön is kihallgatni. Gúnyolódással, és azzal a megfélemlítéssel, hogy megfőzi őket forró olajban, próbálta a gyerekeket arra kényszeríteni, hogy ismerjék be, hogy mindezt csak “kitalálták.” De a gyerekek egy szót sem voltak hajlandók szólni. Augusztus 15-én hazavitték őket. A gyerekek szomorú szívvel vitték augusztus 19-én a nyájat legelteni Valinhosba, mivel (augusztus 13-án) nem láthatták a Szent Szűzet. Hirtelen azokra a jelenségekre lettek figyelmesek, amelyek általában a Szűzanya jelenései előtt voltak érzékelhetők: hirtelen hőmérséklet-csökkenésre, a nap elhomályosodására, és a jellegzetes villámlásra. A Szűzanya egy tölgyfabokor felett jelent meg.

Lucia ismét megkérdezi: “Mit kíván tőlem? A válasz: “Azt kívánom, hogy minden hónap 13-án a Cova da Iriá-hoz jöjjetek és hogy folytassátok a rózsafüzér-imádságot. Az utolsó jelenés alkalmával egy csodajelet teszek, hogy higgyenek az emberek. “ “Mire fordítsuk azt a pénzt, amelyet az emberek a Cova da Iriánál hátrahagynak?” “ A pénzt a Rózsafüzér Királynőjének ünnepére fordítsák, s a megmaradó részt pedig arra a kápolnára, amely itt fog felépülni.” Lucia arra kérte, hogy eszközölje ki néhány beteg gyógyulását. A Szűzanya így válaszolt: Igen, az év során meg fogok néhány beteget gyógyítani. Imádkozzatok sokat, és vezekeljetek a bűnösök megtéréséért, mert sok lélek a pokolba kerül, mert senki nem vezekel, és senki sem imádkozik értük.

A Szűzanya ötödik fatimai jelenése

Az ötödik jelenés szeptember 13-án ment végbe. Míg egy részről sokan a “cova da iriai komédia” ellen beszéltek, egyre nőtt azok száma, akik hitelesnek tartották a jelenéseket. Igy szeptember 13-án körülbelül 25.000 ember jött el a Cova da Iria-hoz. “Mit kíván tőlem?” – kérdezte Lucia, csakúgy, mint annak előtte. Imádkozzátok naponta a rózsafüzért, hogy vége legyen a háborúnak. Októberben egy csodás jelenségnek lesztek majd tanúi, hogy mindenki higgyen.

Szeptember 13-tól október 13-ig

Ez az időszak nagyon mozgalmas volt a gyermekek életében, A politikusok és a hit ellenségei már előre örültek. Azt hitték, hogy a “cova da iriai szemfényvesztés” hamarosan le fog majd lepleződni. Ezen felül Aljustrel falu lakossága is hitetlenül és ellenségesen reagált az eseményekre. Papok és a gyerekek családtagjai arról próbálták meggyőzni a kis látnokokat, hogy tagadjanak le mindent. Mások még fenyegetéssel is próbálkoztak. Október 12-én hajnalban Santos mama ezekkel a szavakkal ébresztette leányát, Luciát: “Ó, Lucia, az lesz a legjobb, ha mindannyian elmegyünk gyónni! Azt beszélik az emberek, hogy holnap mindannyian meg fogunk halni a Cova da Iriánál.” ”Ha Ön el szeretne menni gyónni, anyuka, “- válaszolta Lucia – “akkor én is megyek, de nem azért… nem félek. Meg vagyok győződve arról, hogy a “Hölgy” holnap meg fogja tenni, amit ígért.“ Egy pap, aki beszélt a gyermekekkel, a következő aggódó tanácsot adta: “az lesz a legjobb, ha már most körbetáviratozunk, és bevalljuk, hogy mindez csak ámítás volt.”

A Szűzanya hatodik fatimai jelenése

1917. október 13. Mivel a jelenés előtt a Szűzanya előre megmondta a csodás esemény bekövetkeztét, a rossz idő ellenére már előző este 70.000 ember gyűlt össze. Az éjszakát a szabad ég alatt töltötték. Ekkor Szűz Mária a “Rózsafüzér Királynőjeként” nevezi meg magát. “Azért jöttem, hogy felhívjam az embereket, hogy változtassák meg életüket, és hogy ne bántsák meg többé Istent bűneikkel, mivel már eddig is annyira megbántották. Hogy imádkozzák a rózsafüzért és tartsanak bűnbánatot. Azt kívánom, hogy erre a helyre kápolnát építsenek. Ha az emberek megtérnek, béke lesz a földön.” Ezután ismét széttárta kezeit, amelyekből sugarak törtek elő. Ezek a sugarak a napba áramlottak. Amint a magasba emelkedett, sugárzó fénye visszatükröződött abban. Ezért kiáltotta Lucia, hogy az emberek nézzenek a napba. Majd a Szűzanya eltűnni látszott a végtelen messzeségben. Ezután a nap mellett megjelent Szent József, a gyermek Jézussal, és Máriával, aki fehér ruhát, és kék köpenyt viselt. Szent József kezével kereszt alakú mozdulatot téve megáldotta a világot, majd ez a jelenés is eltűnt. Azután Jézus Urunk és a Fájdalmak Anyja jelent meg. Úgy tűnt, hogy a Mi Urunk ugyanúgy megáldja a világot, mint azt Szent József tette. Amint ez a jelenés is eltűnt, Szűz Mária mint Kármelhegyi Boldogasszony jelent meg.

A napcsodát, amelyet mindnek látott, a következőképpen lehet leírni: A sok eső után kiderült az ég, de az emberek minden nehézség nélkül mégis bele tudtak tekinteni a napba, amely úgy kezdett el forogni, mint egy tüzes kerék, és minden irányba fénysugarakat lövellt ki, gyönyörű szinekben. Az emberek, a hegyek, a fák, minden ugyanilyen gyönyörű színekben kezdett tündökölni. Ezt követően úgy tűnt, mintha a nap egy pillanatra megállt volna. Majd ugyanúgy elkezdett forogni, mint az előbb. Ez harmadszorra is megismétlődött, de ezúttal úgy tűnt, hogy mintha a nap cikkcakk alakban mintegy le akart volna zuhanni az égről. Egyre nagyobb lett, és úgy tűnt, hogy rázuhan a tömegre. Az emberek rémületükben a földre estek, és kegyelemért, és bocsánatért esedeztek…. Az emberek imádkoztak… Ezután minden visszaváltozott, és az emberek, akik az előbb félelmükben mind térdre vetették magukat a sárba, azt vették észre, hogy egyáltalán nem tapadt sár a ruhájukra. Ezek után mindenki a gyerekekhez rohant, és még jobban, mint annak előtte, eláraszották őket kérdésekkel. Egészen késő estig tartott a kérdések áradata, akkor a gyerekek pihenhettek egy kicsit, majd másnap előlről kezdődött az egész. A gyerekek mindezt a bűnösökért ajánlották fel, és – ez még nem került korábban említésre – A Szentatyáért. Majd megkezdődtek a kihallgatások, és mint rendesen, most is megpróbálták rávenni a gyerekeket arra, hogy árulják el titkokat, melyek a Szűzanya bízott rájuk. De ezt senkinek sem sikerült elérnie. Még a kis Jácinta is azt mondta: “inkább meghalok…”

Francisco halála

Francisco 1918 októberében súlyosan megbetegedett. A rokonoknak, akik azzal vígasztalták őt, hogy hamarosan meggyógyul, így válaszolt: “Nincs rá szükség. A Szűzanya el akar vinni magával a mennybe.” Francisco betegsége ideje alatt is áldozatokat hozott, hogy Jézust engesztelje azért a sok bűnért, amellyel megbántják Őt. “Sokat szenvedek” – mondta Luciának - “de az Úr Jézusért és a Szűzanyáért való szeretetből teszem. Még jobban szeretnék szenvedni, de nem tudok.“ Édesanyjának ezt mondta: “Ó, mama, már nincs elég erőm ahhoz, hogy imádkozzam a rózsafüzért. Igen, mondom az Ave Maria-kat, de a gondolataim máshol járnak. Meggyónt. Odahívatta Luciát és Jacintát, és megkérte őket, hogy nevezzenek meg egypár bűnt, amelyeket nagy valószínűséggel ő is elkövetett. Unokanővére és húga felsoroltak egypár gyermekbűnt. Francisco sírásra fakadt és így szólt: “Ezeket mind meggyóntam már, de mégegyszer meg akarom őket gyónni! Lehetséges, hogy Jézus Urunk éppen ezek miatt a bűnök miatt olyan szomorú. Ti is kérjétek Jézus Urunkat, hogy bocsássa meg nekem ezeket a bűnöket!”

Ezután következett legelső és egyben legutolsó találkozása is az Oltáriszentségben Elrejtőzött Jézussal. Mivel már túl gyenge volt ahhoz, hogy imádkozza a rózsafüzért, megkérte unokanővérét, és kishúgát, hogy imádkozzák hangosan azt, hogy csendben velük tudja mondani. Egyik éjszaka így szólt édesanyjához: “Nézd, anyukám, milyen szép fény világít be ott az ajtón!” Ez volt életének utolsó éjszakája. Másnap, 1919. április 4-én, pénteken, még egyszer mindenkitől bocsánatot kért. Reggel 10 órakor, mialatt a nap erős sugaraival bevilágított az ajtón, Francisco visszaadta lelkét Teremtőjének, s megnyílt előtte a mennyek országa. A fatimai temetőben helyezték örök nyugalomra. 1952. március 12-én földi maradványait a fatimai Bazilika jobboldali oldalkápolnájába helyezték.

Jacinta halála:

Már 1918-ban, a jelenések után egy évvel megkezdődött a kis Jacinta “keresztútja” egy betegséggel, amely korai halálához vezetett. Egy tüdőgyulladással kezdődött, melyet a mellhártyán lévő gennyes tályog követett, amely sok fájdalmat okozott neki. A vila nova de ourém-i kórházba szállították. Ez megint új alkalom volt arra, hogy szenvedésével engeszteljen a bűnösök megtéréséért. Két hónap múltán térhetett ismét haza, mellkasán egy nyílt sebbel. A tüdőbaj felemésztette törékeny szervezetét. “Elégedett-e Jézus ezzel a szenvedéssel, amelyet Neki ajánlok?”- kérdezte Luciát. 1920. februárjában a lisszaboni Santa Estefánia kórházba szállították. Arra a gondolatra, hogy szüleitől és Luciától távol kell meghalnia, azzal vígasztalta magát, hogy ezzel is engesztelhet a bűnösökért. A Szűzanya háromszor jelent meg neki kórházi tartózkodása alatt. Ilyenkor Jacinta hitbeli kérdésekről oly módon beszélt, amely messze meghaladta gyermeki felfogó- és kifejezőképességét. Szólt a papokról, kormányokról, az orvosokról, az Egyház üldözéséről, a szerzetesek engedelmességi fogadalmáról, a házasságról, a gazdagságról, a szegénységről… Ezeket a gondolatokat bizonyára a Jóisten sugalmazta neki. Február 20-án beteljesedett az az ígéret, amelyet a “Hölgy, aki ragyogóbb volt, mint a nap”, tett. “Eljövök érted, hogy elvigyelek a Paradicsomba.” Jacinta testét először Vila Nuova de Ourém temetőjében helyezték örök nyugalomra; később, 1935-ben áthelyezték fatimai temetőbe, Francisco mellé. 1951. március 1-én Jacinta földi maradványait a fatimai bazilika baloldali oldalkápolnájába vitték. 2000. május 13-án II. János Pál pápa mindkét kis látnokot, Francisco-t és Jacintát boldoggá avatta. Emléknapjuk február 20-án van.

Lucia elköltözik Fatimából:

Leiria püspökének megbízásából Lucia 1921-ben elhagyta szülőfaluját. 4 évig egy leánynevelő intézetben lakott, amelyet a dorottyás nővérek vezettek, a Porto melleti Pilarban. Fatimai jelenléte esetleg akadályozhatta volna, hogy a Szűzanya jelenésének valódiságát pártatlanul megvizsgálhassák. A világi hatóságok és bizonyos csoportok rágalmazó hadjáratba kezdtek; állandóan és hosszadalmasan faggatták Luciát. Emiatt úgy látszott illendőnek, hogy a “látnokot” feltűnés nélkül a nővérekhez, Vilar-ba küldjék. Lucia 1925 nyarán belépett Spanyolországban, a portugál határ közvetlen közelében lakó Szent Dorottya nővérei közé.

A Szűzanya első jelenése a kis Jézussal Luciának Pontevedrában

1925. december 10-én, Lucia pontevedrai tartózkodásának idején a Szent Szűz Luciának nyilatkoztatta ki az “Első Szombat megszentelésére” vonatkozó nagy ígéretet. Lucia életének örömteli eseménye volt VI. Pál pápa zarándoklata Fatimába 1967. május 13-án, az első jelenés 50. évfordulóján. VI. Pál pápa kifejezett kérése volt, hogy Lucia is jelen lehessen az ünnepségeken. Igy kezet foghatott és beszélhetett Krisztus Helytartójával. Ugyanebben az örömben még kétszer lehetett része; II. János Pál látogatásaikor: 1982-ben és 1991-ben. 2000. május 13-án Lucia jelen lehetett Francisco és Jacinta boldoggá avatásán is. 1925. december 10-én, pontevedrai tartózkodása idején megjelent neki a Szűzanya a Gyermek Jézussal. Szűz Mária Lucia vállára tette kezét, míg másik kezében egy tövisekkel körülfont szívet tartott. A Gyermek Jézus így szólt eközben: “Könyörülj Legszentebb Édesanyád Szívén, amelyet hálátlan emberek minden pillanatban az istenkáromlások és a hálátlanságok töviseivel borítanak be.“ Ezután a Szűzanya így szólt Luciához: “Nézd leányom, tekintsd tövisekkel átszúrt szívemet, melyet az emberek állandóan megsértenek. Legalább te vígasztald szívemet és hozd nyilvánosságra igéretemet: “Mindenkinek, aki 5 egymást követő első szombaton meggyón és megáldozik, elimádkozza a rózsafüzért, és 15 percet a társaságomban tölt a rózsafüzér 15 titkáról elmélkedve, azzal a szándékkal, hogy vígaszt nyújtson nekem, megígérem, hogy halála óráján az üdvösségéhez szükséges kegyelmekben részesítem.

A Szent Szűz és a Gyermek Jézus második pontevedrai jelenése Luciának:

1926. február 15-én a Gyermek Jézus ismét megjelent Luciának, és megkérdezte, hogy a Szentséges Édesanyja tiszteletére kért áhitatgyakorlatokról beszélt-e már az embereknek? Lucia beszélt a gyóntatóatyja és a rendi elöljárója által támasztott ellenvetésekről, melyre az Úr Jézus így válaszolt: “Valóban, elöljáród egyedül semmire sem képes, de az Én kegyelmemmel mindenre!” Lucia megemlítette a nehézségeket, amellyel többen szembetalálták magukat az elsőszombati gyónásukkal kapcsolatban. Megkérdezte, hogy a nyolc nappal az előtti vagy az utáni gyónás is érvényes-e. “Igen, még a több, mint nyolc nappal azelőtti gyónás is érvényes, azzal a feltétellel, hogy az emberek, amikor Szent Testemet magukhoz veszik, kegyelmi állapotban legyenek és ezt azzal a szándékkal tegyék, hogy Mária Szeplőtelen Szívét engeszteljék.

A Szűzanya jelenése Tuy-ban (Spanyolország):

1926 nyarán Lucia megkezdte noviciátusát a Dorottyás nővéreknél, akik a szerzetesrendek száműzetése miatt a spanyolországi Tuy-ba tették át székhelyüket. 1929. június 13-án a Szűzanya egy tuy-i jelenése során azt mondta, hogy elérkezett a pillanat, hogy kinyilvánítsák az Anyaszentegyháznak azon kívánságát, s hogy a pápa a világ összes püspökével egységben Oroszországot az Ő Szeplőtelen Szívének ajánlja, és megígérte, hogy ez esetben Oroszország tévtanait visszavonja és megtér. De Lucia csak 1940. december 20-án kapott engedélyt arra, hogy XII. Piusz pápát levélben kérje a felajánlás megtételére. XII. Piusz pápa csak részben tett eleget a Szűzanya ezen kérésnek, úgy, hogy 1942. október 31-én az egész világot Szűz Mária Szeplőtelen Szívének ajánlotta (Oroszország külön megemlítésével). És 1952. július 7-én csak Ororszországot ajánlotta Mária Szeplőtelen Szívének, a következő szavakkal: “Ahogy néhány éve az egész emberi nemet Szűz Mária Szeplőtelen Szívének ajánlottuk, úgy ajánljuk most egészen különleges módon Oroszország minden népét ugyanannak a Szeplőtelen Szívnek.”

Csak az 1917-es jelenések után 13 évvel, vagyis 1930. október 13-án ismerte el a leiriai püspök a jelenések hitelességét. 1934. október 3-án, 6 évi kolostori élet után kapott Lucia engedélyt arra, hogy örökfogadalmát letehesse. A dorottyás nővéreknél Lucia szerzetesként életszentségre törekedett. 1946-ban, miután még utoljára ellátogatott Fatimába, a karmelita rend coimbra-i konventjébe lépett, ahol egészen haláláig élt. A “Szeplőtelen Szívről nevezett Lucia nővér” szerzetesi nevet vette fel. Szűz Mária, aki megmondta neki , hogy hosszú ideig ezen a világon kell maradnia, azért, hogy Szeplőtelen Szíve tiszteletének elterjesztésén munkálkodhasson, több alkalommal is megjelent Luciának.

2000. május 13-án II. János Pál pápa több, mint fél millió zarándok jelenlétében boldoggá avatta Jacinta és Francisco Marto-t, a két fiatalon meghalt kis látnokot. Lucia dos Santos nővér 2005. február 13-án, 97 éves korában hunyt el, Portugáliában, a karmeliták coimbrai kolostorában, ahol a negyvenes évektől teljes elzártságban élt. Lucia nővér a boldog Jacinta tiszteletére tartott novéna alatt hunyt el, akinek emléknapja február 20-án van.

A három fatimai titok:

Az elbeszélések szerint a Szűzanya három titkot közölt a látnokokkal:

• Az első titok a pokol leírása volt, melyet a fatimai Szűzanya 1917-ben teljes szörnyűségében tárt fel a kis látnokoknak.

• A második titok tartalma szerint Mária imára szólít fel Oroszország megtéréséért, és a szovjet birodalom felívelését és hanyatlását írja le. Ezt a titkot Lucia 1942-ben hozta nyilvánosságra.

• A harmadik titok a pápa ellen elkövetett merényletről szól. II. János Pál pápa ellen 1981-ben merényletet követtek el. II. János Pál pápa többször is ellátogatott Fatimába. Meg volt győződve arról, hogy a Fatimai Szeplőtelen Szűz mentette meg 1981-ben az életét.

II. János Pál pápa csak akkor kérte el a 3. fatimai titkot tartalmazó levelet, amikor az ellene elkövetett merénylet miatt kórházban feküdt. Ugyanazon év (1981) október 14-én – láthatólag a tartalomra utalva - egyik általános kihallgatáson egy, az az év májusában végbement nagy megpróbáltatásról beszélt. Még előbb, 1981. június 7-én, pünkösdkor, és még mielőtt a harmadik titokról olvasott volna, II. János Pál pápa a világot Szűz Mária Szeplőtelen Szívének ajánlja. A pápa maga ismétli meg Fatimában 1982. május 13-án az 1981. évi pünkösdi felajánlást. . (Az isteni Gondviselés iránti hálából a pápa az Ali Agca által rá kilőtt golyót a fatimai Szűzanya szobrának koronájába helyeztette. Ez alkalmomból II. János Pál pápa egy 20 percig tartó beszélgetést folytatott Luciával. És 1984. március 25-én II. János Pál pápa az emberiséget és a világ népeit Szűz Mária Szeplőtelen Szívének ajánlja. Lucia nővér 1989. november 8-án a pápához írt magánlevélben megerősítette, hogy az 1984-es felajánlás pontosan megegyezett a fatimai Szűzanya kérésével.

A fatimai kis pásztorgyermekek a szenttéavatás felé:

Leiria-Fatima püspöke 2005. február 23-án bejelentette, hogy a a kis pásztorok, Jacinta és Francisco Marto szenttéavatási eljárásának egyházmegyei szintű vizsgálata befejeződött. Serafim Ferreira e Silva püspök a múlt vasárnap kihirdette, hogy az ú.n. “positio”- t február 19-én Rómába küldték. Ez konkrétan azt jelenti, hogy a szenttéavatási eljárás összes dokumentumát összegyűjtötték, olasz nyelvre lefordították, és átadták azokat a Szenttévatási Kongregáció prefektusának. “Mostantól a döntés a bíborosoké és az orvosoké, s ezután fogja a pápa kimondani a végső szót. “– mondotta Mgr. Ferreira e Silva. A szenttéavatáshoz szükséges csoda egy 5 éves kisfiú, Felipe teljes gyógyulására vonatkozik, aki a 1. típusú (fiatalkori vagy inzulinfüggő) diabetes mellitus-ban szenvedett. Az inzulinfüggő diabetes mellitus krónikus betegség, tehát nem lehet belőle kigyógyulni. A Svájcban lakó, de portugál szülőktől származó kisgyermeket édesanyja és nagymamája vitték a fatimai bazilikába, Jacinta és Francisco sírjához. A kisfiúnak azóta nincs szüksége inzulininjekciókra. Ez orvosilag megmagyarázhatatlan csoda.