Szent Bernadette Soubirous
Bernadett 1844 - 1879
Nevers szendergő Szentje
Lourdes-i Miasszonyunk ünnepe: február 11.
Soubirous Bernadett ünnepe: április 16. Franciaországban: február 18.
A Rue de Bac-on, Párizsban, éppúgy, mint Lourdes-ban A Szűzanyát úgy tiszteljük, mint a Szeplőtelen Fogantatást. Ezt a címet a Szűzanya 1830-ban nyilatkoztatta ki Labouré Szent Katalinnak, s 1858-ban Lourdes-ban Soubirous Bernadette-nek. A Rue du Bac-on történtek a Szűz Mária Szeplőtelen Fogantatásának 1854-ben kihirdetendő dogmáját jelezték előre; Szűz Mária Lourdes-i megjelenése pedig ennek a dogmának megerősítése. Bernadett személye szorosan kapcsolódik Istennek azon tervéhez, amelyet Lourdes-ban szándékozott végbevinni. Ezért szeretném, ha Ön is közelebbről megismerné. Olyan szent, aki a mindennapi emberek közé tartozott, s mindannyiunk számára vonzó emberi és evangéliumi hűsége miatt. 14 éves volt, s nem ismerte a katekizmust, de még a francia nyelvet sem. Szűz Mária mégis őt választotta ki.
Szülei François Soubirous és Louise Castérot. 1844. január 7-én, egy vasárnapi napon születik meg első gyermekük, Bernadett. A községi anyakönyvbe “Bernarde-Marie” néven jegyzik be. Őt még hat másik gyermek fogja követni, akik közül három már kisgyermek korban meghal.
Bernadett maga soha nem volt teljesen egészséges, asztmában szenvedett. Mindig szoros kapcsolat fűzte otthonához, szüleihez és testvéreihez. Boly malmában laknak. A malom rossz állapota miatt az őrölt liszt minősége is visszaesik, ezért elmaradoznak a vevők is. A Soubirous család ezért végül is kénytelen a malomból egy sokkal szegényesebb házikóba költözni. François béresnek szegődik. Rosszul fizetik, s nem tudja a családot mukájából eltartani. Louise is munkába szegődik, míg legidősebb lányuk, Bernadett a kicsikre vigyáz. Bernadettet megpróbálják a katekizmusra tanítani, de nem nagyon megy, s gyakran egyedül van a barikákkal a mezőn. Bernadett áhitatos, s a rózsafűzérét mindig magával hordja, és gyakran imádkozza azt. Más imát nem ismer.
A Soubirous család Lourdes-ban
Webkamerák és videók hivatalos honlapja Lourdes:
A napi rózsafüzér a barlangból
Panorámás kilátás nyílik a Lourdes-barlangra
A Lourdes-i Massabielle-barlangban található 18 megjelenés naptára:
- 11, 14, 18, 19, 20, 21, 23, 24, 25, 27 és 28 február 1858
- 01, 02, 03, 04 és 2558 március
- 1858 április 7
- 1858 július 16
A Lourdes-i kinyilatkoztatások kronológiája, Bernadet Soubirous
Első jelenés: 1858. február 11.
Bernadett (14 éves), húga, Toinette (12 éves) és egy kis barátnőjük, Jeanne Abadie (13) elindulnak rőzsét gyűjteni. Odaérve a massabielle-i sziklához, egy barlangra találnak. A barlang előtt kicsiny erecske folyik, s Bernadette le akarja húzni a cipőjét és harisnyajat, hogy átmenjen a vizen. Hirtelen egy szélfuvallathoz hasonló hangot hall. Miután a hangot másodszor is hallja, a barlang felé néz, és fenn az egyik sziklahasadékban egy szép hölgyet lát, fehér ruhába öltözve, derekán kék övvel, és mindkét saruján sárga rózsával. A hölgy int neki, hogy jöjjön közelebb, de Bernadette-t mintha a földhöz szögezték volna, nem tud mozdulni. Önkéntelen mozdulattal megragadja a rózsafűzérét, és letérdel. Keresztet akar vetni, de erre csak azután lesz képes, miután a szép tünemény, akinek kezében szintén rózsafűzér van, csillogó kereszttel, előbb megtette. Amíg Bernadett a rózsafűzért imádkozza, látja, hogy a szép hölgy is a rózsafűzér szemeit pergeti ujjai közt, de anélkül, hogy ajkai mozognának. A “látomás” körülbelül egy negyedórát tart. Bernadett baráti mindebből semmit sem láttak. Bernadett mondja el nekik, így szerez tudomást meg Soubirous mama a történtekről.
Második jelenés – 1858. február 14, vasárnap
A farsangi időszak utolsó vasárnapja van. Bernadett benső indíttatást érez, hogy a barlanghoz menjen, bár édesanyja megtiltotta neki. Édesanyja csak hosszas kérlelés után engedi el. A két másik kislány is vele megy. Bernadettnél egy kis üveg szenteltvíz van, hogy meghintse vele a jelenést, ha ismét látná a barlangnál. Bernadett kérésére mindannyian letérdelnek és elkezdik imádkozni a rózsafűzért. Bernadett ismét megpillantja a szép hölgyet, karján a rózsafűzérrel. Szenteltvizet hint feléje, ezen szavak kíséretében:
“Ha Istentől van, maradjon, ha nem, távozzon!” Minél buzgóbban hinti Bernadett a szenteltvizet, annál kedvesebben mosolyog a jelenés. Amint a szenteltvíz elfogy, Bernadett tovább imádkozza a rózsafűzért. Ezután eltűnik a jelenés.
armadik jelenés – 1858. február 18. – csütörtök
Első ízben a harmadik jelenés alkalmával szól a Szent Szűz Bernadetthez. Figyelemreméltó, hogy a Szűzanya tiszta franciasággal szól Bernadetthez, s csak amikor látja, hogy Bernadett nem érti meg őt, vált át a Bernadett által beszélt helyi nyelvre, a baszkra. Bernadett már kora reggel a barlang előtt térdel. Néhány felnőtt is elkísérte városból. Papírt és ceruzát nyújtanak Bernadettnek, aki bemegy a barlangba, és arra kéri a hölgyet; “Kérem, legyen oly jó, és írja fel a nevét a papírra!”. Ezt a felnőttek kötötték a lelkére. “Nem szükséges.” – szól a válasz, s a szép Hölgy ezt kéri: “Legyen olyan jó, és jöjjön tizenöt napon át ide a barlanghoz.” “Igen, megígérem.” - feleli Bernadett. A jelenés a következő igéretet teszi:
“Nem ígérem Önnek, hogy ebben az életben boldog lesz, de a túlvilágon igen.”
Végezetül a szép Hölgy ezt mondja: “Szeretném, ha sokan jönnének erre a helyre.” Bernadett most hallja először a “szép, halk” hangot. A jelenés kissé kevesebbet, mint fél órát tartott. Bernadett egyáltalán nem tudja, hogy Szűz Mária áll előtte, mert csak annyit mond, hogy “egy szép fehér ruhába öltözött hölgyet” látott.
Negyedik jelenés – 1858. február 19 –péntek
Bernadette már nem fél. Ellenállhatatlan belső késztetést érez arra, hogy a massabielle-i barlanghoz menjen. Hat vagy hét asszony, akik között Bernadett nagynénje is ott van, kísérik el. Alig imádkoznak el három Üdvözlégyet, megimétlődik a jelenés, amely körülbelül egy negyedóráig tart. Bernadett most visz első ízben egy szentelt gyertyát a barlanghoz, melyet minden további látogatás alkalmával magával fog vinni, március 3-ig, a 14. jelenésig.
Ötödik jelenés – 1858 február 20. szombat
A kisérők csoportja immár 30-ra nőtt. Ezen a napon is az előző napihoz hasonló események ismétlődtek meg. A jelenések befejeződése után Bernadett mindig rögtön visszanyeri szokásos egyszerűségét, alig akar beszélni a jelenésekről. Csak annyit mond határozottan, hogy az “aquero”t, a “szép fehér hölgyet” látta ismét, aki rámosolygott és üdvözölte őt.
Hatodik jelenés- 1858. február 21. vasárnap
E vasárnap reggel körülbelül 100 jelenlévő a tanúja Bernadett elragadtatásának. Szűz Mária tekintete egy pillanatra mintha az egész földkerekséget átfogná, és azt mondja Bernadettnek: “Imádkozz a bűnösökért!”.
Délután Jacomet rendőrfelügyelő hosszas vallatásnak veti alá Bernadettet, aki teljesen nyugodt. Minden kísérlet, amely arra irányul, hogy ellentmondásokba keveredjen, kudarcot vall. Soubirous papa megígérteti vele, hogy nem megy többé a barlanghoz.
Hetedik jelenés: 1858. február 23. – kedd
A gyóntatószékben Pomian káplán azt mondja Bernadettnek, hogy nincs senkinek sem joga arra, hogy megakadályozza őt, hogy a barlanghoz menjen. Soubirous papa visszavonja a tiltást. Ezen a napon is legalább 100 tanúja is van a jelenéseknek, többek között dr. Dozous és egyéb más köztiszteletben álló egyén a városból. Mária Bernadettnek e napon szóról-szóra megtanítja egy “különleges imára”, amelyet az titokban tart. Ezt az imát ezután minden nap elimádkozza majd. A Szűzanya egy feladatot is rábíz: “És most mondd meg a papoknak, hogy azt akarom, hogy egy kápolna épüljön itt.”
Nyolcadik jelenés: 1858. február 24. - szerda
A barlangnál 200-300 ember gyűlik össze. Látják, hogy Bernadett arca csupa szomorúság. A térdén csúszik, és néha megcsókolja a földet. Hallják, amint ezt dadogja: “Bűnbánat… bűnbánat… bűnbánat…” Elmondja, hogy a Hölgy ezt kívánta tőle, a bűnösökért engesztelésül.
Üdvözlégy Mária…… imádkozzál érettünk, bűnösökért.
Kilencedik jelenés: 1858. február 25. csütörtök
A barlangnál ismét nagy sokaság gyűlik össze. Ez alatt a jelenés alatt Bernadett látszólag különösen viselkedik, de ez annak tulajdonítható, amit a Szűzanya közölt vele. “Leányom, egy utolsó titkot bízok rád amely reád és csak reád vonatkozik, és amit senkinek sem mondhatsz el. Most igyál, és moskodj meg a forrásnál és egyél a fűből, amely ott nő. Mária ujjával a barlangra mutat, Bernadett zavaros vizet pillant meg, amelyből nem tud inni. Háromszor is megpróbálja, is mindig mélyebbre ás. Végre negyedszerre iszik belőle, és megmosakszik benne. Azután eszik a fűből. A körülötte álló közül többen azt mondják, hogy megtébolyodott. De a Bernadett által kiásott forrásból bőven áramlani kezd a víz (100.000 l/napi hozammal). Sokak számára ez lesz a “csodás víz”. Bernadettet még aznap kihallgatja a császári ügyész , sikertelenül.
Tizedik jelenés: 1858. február 27. szombat
A jelenés ezúttal 800 ember jelenlétében zajlik le. Bernadett ismét iszik a vízből, amely az egyre bővebben buzgó forrásból ered, és eszik a fűből.
Tizenegyedik jelenés: 1858. február 28. – vasárnap
Még többen, mint a tegnapi nap (1150 ember) kísérik el Bernadettet a forráshoz. A tarbes-i rendőrparancsnok is lejött a titkárával együtt, akire igen nagy hatással voltak az események. Beszámolója szerint a jelenés elég sokáig tartott. Délután ismét egy kihallgatás következik, az ügyész, a felügyelő és egy nyomozati tiszt jelenlétében. A középiskola igazgatója is kihallgatja Bernadettet négyszemközt. Arra gondolja, hogy talán merevgörcsben szenved, de a beszélgetés után meg van győződve arról, hogy a leányka valóban lát valamit.
Tizenkettedik jelenés: 1858. március 1 – hétfő
A rendőrségi jegyzőkönyv szerint 1500-an vannak jelen, Bernadette megint látja azt a kislányt, aki figyelmezteti, hogy nem a saját rózsafüzérét tartja a kezében, hanem egyik kis beteg barátnőjéét. Bernadette ismét iszik a forrás vizéből, és megmosakszik abban. Ezen a napon van először egy pap is jelen. Az újonnan szentelt pap, Dezirat abbé az, a közeli Omex faluból. Figyelmesen szemléli Bernadettet, majd később így nyilatkozik: “Milyen tökéletes béke, micsoda nyugalom! Milyen fennköltség! Lehetetlen, hogy egy gyerek ilyesmit kitaláljon: olyan szinte, természetes, és kedves! Mintha a paradicsom küszöbén álltam volna!”
Tizenharmadik jelenés: 1858. március 2. kedd
A jelenlevők száma már 1560-ra rúg. Bernadett hallja a kérést: “Mondd meg a papoknak, hogy építsenek ide egy kápolnát. Azt szeretném, hogy az emberek körmenetben jöjjenek ide…”
Peyramale atya olyan szigorúan fogadja Bernadettet, hogy ijedtségében csak a körmenet jut az eszébe, a kápolna nem. Ijedten megy este vissza, hogy közölje az üzenet kiegészítését. A plébános azt feleli, hogy előbb kérdezze meg a Hölgy nevét.
Tizennegyedik jelenés: 1858. március 3. szerda
Kora reggel 3-4000 körül van a barlangot körülvevő sokaság száma, de nem történik semmi. Délután Bernadett visszatér és 100 ember jelenlétében látja a jelenést. A plébános nevében megkérdezi a Hölgy nevét, de az csak mosolyog, és nem ad választ. Bernadett elmegy a plébánoshoz, aki szerint a képzelete játszik vele, de ismételten azt kéri, hogy kérdezze meg a Hölgy nevét.
Tizenötödik jelenés: 1858. március 4. csütörtök
Ma van a Lourdes-i nagypiac, a jelenés 3. napján említett tizenöt jelenés utolsó napja Sok ember jön Lourdes-ba, a barlangnál 20.000 ember van jelen. A pireneusi kis városka rendőrségét, akik erősitést kapnak a szomszéd falvakból, teljesen lefoglalja a tömeg kordában tartása. Bernadett háromnegyed órát tölt elragadtatásban a barlangnál. Ismét beszámoló a plébánosnál. A Hölgy csak mosolygott, amikor Bernadett a neve után érdeklődött. De még mindig kéri, hogy kápolnát építsenek arra a helyre. Peyramale ismét sürgeti, hogy kérdezze meg a nevét.
Ezután egy húsz napig tartó szünet következik a jelenésekben, amely alatt Bernadett nem megy ki a barlanghoz. Nem érzi azt az ellenállhatatlan erőt, amely hívná. Egy rég várt megszakítás ez számára, amely alatt kipihenheti magát, iskolába jár és készül első áldozására.
Tizenhatodik jelenés: 1858. március 25. csütörtök
Gyümolcsoltó Boldogasszony. Bernadett három hét alatt egyszer sem volt a barlangnál. A március 24-ről 25-re virradó éjszaka megint azt a megmagyarázhatatlan késztetést érzi, hogy a massabielle-i barlanghoz menjen. Reggel 5 óra van, amikor néhány család tag kiséretében elindul. Már 40-50 ember várakozik ott, többek között a rendőrfelügyelő is. Bernadett rögtön meglátja a Hölgyet, aki mosolyog. Bernadett egy órán át elragadtatásban van. Háromszor megkérdezi a Hölgy nevét, aki csak mosolyog. Bernadett összeszedi minden bátorságát, és negyedszerre is felteszi a kérdést, amelyre most kap is választ:
Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás
Ezzel Szűz Mária megerősíti az 1854. december 8-án IX. Piusz pápa által kihirdetett hittételt: Ő “a napba öltözött Asszony; a teljesen tiszta” Szűz Mária már Párizsban, a Rue de Bac-on lezajlott jelenésében kihirdette Szeplőtelen Fogantatását. Akkor ezt az imádságot tanította meg a nővérnek:
Ó, bűn nélkül fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, kik Hozzád menekülünk!”
A csodás érmet először “Mária Szeplőtelen Fogantatása” érmének is nevezték. Bernadett nem érti mindezt, még azután sem, hogy beszélt a plébánossal. Csak délután, Estrade úrral, aki művelt ember, folytatott beszélgetése alatt kezdi megérteni, hogy a Hölgy csak a Szent Szűz lehet.
Ezután ismét szünetelnek a jelenések.
Tizenhetedik jelenés: 1858. április 7 – szerda
Mivel Bernadett előző nap szentgyónáshoz járult, mindenki arra számít, hogy a barlanghoz fog menni. Csak úgy, mint máskor, egy égő gyertyát tart bal kezében, jobbjával a lángot védve a széltől. Az elragadtatás ideje alatt ujja 15 percig beleér a lángba. A jelenlévő dr. Douzous semmilyen égési sebet sem tud megállapítani, és meg van győződve arról, hogy Bernadette tényleg lát valamit. Ezután az eddigi leghosszabb megszakítás következik be a jelenésekben.
Tizennyolcadik és utolsó jelenés: 1858. július 16. péntek
Kármelhegyi Boldogasszony ünnepén Bernadett újra késztetést érez, hogy a barlanghoz menjen. Este 8 órakor megy oda. Időközben a hatóságok lezárták és palánkokkal elkerítették a barlangot és környékét. Bernadett Lucile nagynénjével együtt letérdel a Gave patak túlsó partján. Rövid ideig elragadtatásba kerül, úgy, mint egypár hónappal azelőtt. Amikor ezután felteszik neki a kérdést, hogy kapott-e valamilyen választ a Szűzanyától a kérdéseire, nemmel felel, de azt is hozzáteszi, hogy még soha nem látta ilyen szépnek a Hölgyet. Amikor a polgármester lezáratta a barlangot és annak környékét, az emberek kérik Tarbes püspökétől, hogy nyittassa meg azt, az így válaszolt: “Csak a császár jogosult arra, hogy kinyittassa a barlangot. Lássuk, ki erősebb: Szűz Mária vagy a császár?” Eugénie császárné kérésére III. Napóleon császár ismét megnyittatja a forrást. Ez is bizonyítja, hogy a mennyei dolgok a földiekénél előbbrevalók.
Ezek után Bernadett tovább éli megszokott életét, a hitbeli növekedést, amely számára nem más, mint a napi feladatok hűséges elvégzése.
A tizennyolc jelenés közül az első 1858. február 11-én történt Lourdesben. A jelenések alatt és után Bernadett a figyelem, csodálat és ..... ellenszenv középpontjában áll. Szüleinek sem könnyű a dolga, hiszen hogyan tudnák, ők, a szegény emberek megvédeni magukat a hatóságok zaklatásaitól? De Bernadett mindig hű marad önmagához, egyszerű, őszinte és imádságos lelkületű marad. A világi és egyházi hatóságok előtt mindig megőrzi nyugalmát és elfogulatlanságát a jelenések lefolyásáról tett beszámolója alatt, s enyhe humorral, sőt ha kell, határozottsággal lép fel. Ezen időszak alatt érlelődik meg Bernadettben a a személyes elhatározás, hogy szerzetesrendbe lépjen. Végül is a nevers-i nővérekhez lép be, mivel egészségi állapota nem engedi meg, hogy túl szigorú életvitelű rendnek legyen a tagja, és mivel szívesen gondoz betegeket, és “mert nem erőltettek oda.”
Bernadett Nevers-ben
7 évvel később, 1865-ben a nevers-i nővérek lourdes-i kolostorában, ahol bentlakó volt, jelölt lesz. Az nevers-i anyaházba való indulás előtt, 1866. július 4-én búcsút vesz a szeretett barlangtól. Örökre elhagyja Lourdes-t és szeretett családját.
A nevers-i nővéreknél Bernadett mint Mária-Bernarda nővér éli tovább életét. Noviciátusának kezdetén a nővérek közössége előtt elmondja a jelenések történetét. Ezután elöljárói parancsára soha többé nem beszélhetett minderről.
Egy kis túlbuzgóságtól sem mentesen, elöljárói közül többen mindent megtesznek, hogy még nagyobb alázatosságra neveljék. A megaláztatások rosszul esnek neki, de hősiesen fogadja azokat, és mindvégig megőrzi jó kedélyét. Fogadalmának letételekor a püspök a következő feladattal bízza meg: “Imádkozzék!”A betegszobában kap munkát, ahol kitűnik, mint ügyes és szorgalmas betegápoló. De maga is sokat betegeskedik. Asztmáján kívül még tuberkulózisban, valamint csontritkulásban is szenved és nyílt sebei is vannak. Sokat szenved, és mindezek tönkreteszik egészségét. Testileg-lelkileg napról-napora megtapasztalja mindazt, amit Szűz Mária Lourdesben kért tőle: “Imádkozz a bűnösökért, engesztelj!”. “Szenvedésem halálomig fog tartani.”- mondotta egyszer.
“Nem ígérem, hogy ezen a világon boldoggá teszlek, de a túlvilágon igen.”
1879. április 16-án, a Húsvétot követő szerdán halt meg, délután három órakor, 35 éves korában. Akik akkor halálos ágyát körülállták, azt mondták, hogy agóniája Krisztus kereszthalálára emlékeztetett. IX. Piusz pápa és a lourdes-i püspök kérésére halálos ágyán eskü alatt mégegyszer megerősítette korábbi beszámolóját a massabielle-i barlangnál történtekről.
Amint azt az Egyházi Törvénykönyv is előírja, XI. Piusz pápa hosszú és szigorú vizsgálat után Bernadettet 1925-ben boldoggá, 1933. december 8-án szentté avatja. Emléknapját 1891-ben, mint a “Jelenések ünnepét” iktatták a naptárba február 18-ra, a harmadik jelenés dátumára, amikor ezt a jövendölést hallotta: “Nem ígérem, hogy ezen a világon boldoggá teszlek, de a túlvilágon igen.” Ezt az ünnepnapot XIII. Leó pápa iktatta naptárba.
IX Piusz pápa és a Szeplőtelen Fogantatás
IX. Piusz pápa, 150 évvel ezelőtt, 1854. december 8-án hirdette ki a Szeplőtelen Fogantatás dogmáját amely azt jelenti, hogy az a tan, amely azt tartja hogy a Boldogságos Szűz Mária fogantatásának első pillanatában, a mindenható Isten egyedülálló kegyelméből és kiváltságából, az emberi nem Üdvözítőjének, Jézus Krisztusnak érdemeire való tekintettel, az áteredő bűnnek minden szennyétől eleve megőrizve mentes volt: Istentől való kinyilatkoztatás, és ezért erősen és állhatatosan kell hinnie minden hívőnek.” IX. Piusz pápa ezen ünnepélyes alkalommal elmondott beszéde megható tanúságtétel Isten, Isten Anyja, Mária és az összes hívő iránti szeretetéről.
Bernadett épen maradt teste kristályüveg koporsóban várja a feltámadást a nevers-i kolostor kápolnájában.
Személyes megjegyzés:
Bernadett nem is fogta fel, mit jelentett a mondat: “Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás.” Őszinte és egyszerű gyermek volt. Éppen emiatt választotta ki őt Mária. A jelenések személyének csak megpróbáltatásokat okoztak. A világ ezzel szemben rengeteget nyert a lourdes-i eseményekkel. Évente 5 millió zarándok önmagáért beszél. Amikor a tarbes-i polgármester a barlang környékét le akarta záratni, s az emberek azt kérték Tarbes püspökétől, hogy nyittassa meg azt, az így válaszolt: “Csak a császár jogosult arra, hogy kinyittassa a barlangot. Lássuk, ki erősebb: Szűz Mária vagy a császár?”
Bernadette a Neversben
Eugénie császárné kérésére III. Napóleon császár ismét megnyittatja a forrást. Ez is bizonyítja, hogy a mennyei dolgok a földiekénél előbbrevalók.
A Szent Szűz Lourdes-i jelenései óta 6.000 csodálatos gyógyulást jegyeztek fel, amelyből a mai napig 67-et ismertek el hivatalosan, szigorú orvosszakértői vizsgálatokat követően.
II. János Pál pápa 2004. augusztusában szállt meg a francia zarándokhelyen, Lourdes-ban, a beteg zarándokok szálláshelyén. A 84 éves egyházfő, aki Parkinson-kórban szenvedett, éppúgy, mint más zarándokok, abban reménykedett, hogy gyógyulást nyerhet a lourdes-i víztől. Ezt Jacques Perrier, Lourdes püspöke mondta el 2004. június 18-án. A pápa a Szeplőtelen Fogantatás kihirdetésének 150. évfordulóján látogatott el Lourdes-ba. A dogma azt jelenti, hogy hogy Szűz Mária egyedüli emberként az eredendő bűntől mentesen jött a világra, s ebben a kiváltságban azért részesült, mert ő lett Megváltó Urunk anyja.
“Mikor tekintendő egy Lourdes-i gyógyulás csodának?”
A Római Katolikus Egyház eddig hivatalosan 67 természetfeletti gyógyulást ismert el a Lourdes-i Szűzanya közbenjárására. Emellett az 1858. februári lourdes-i jelenések óta közel 7000 megmagyarázhatatlan gyógyulást jegyeztek fel. (Az AMCI, az Olasz Katolikus Orvosszövetség által kiadott “Il medico di fronte ai miracoli” (Az orvos és a csodák) c. könyv szerint.
Leo de Bondt megjegyzése:
Bernadett túl egyszerű és tudatlan volt ahhoz, hogy a massabiell-e csodás látomásokat kitalálja. A Hölgy nem úgy imádkozik, hogy: “Hiszek egy Istenben…” vagy “Miatyánk, aki a mennyekben vagy…” vagy “Üdvözlégy Mária…”, csak annyit mond: “Dicsőség az Atyának, Fiúnak, és Szentlélek Istennek…” Ha egy tanulatlan kisleány ezt mondja, akkor látnia kellett valamit. Ha Bernadette csaló lett volna, hamar elfogadta volna a “mennyei keresztszülőséget”, amikor a nép megkérdezte tőle: “A Szent Szűz az?” Ismerjük Bernadett válaszát: Nem tudom, nem mondta meg a nevét!” “ÉN VAGYOK A SZEPLŐTELEN FOGANTATÁS…” E szavakat Mária baszk nyelven mondta Bernadettnek: ”Que soy era immaculada councepciou.” Hogyan taláhatta volna ki Bernadett ezt a szófordulatot? Azelőtt még sohasem hallotta, már csak azért sem, mert a szófordulat egy mindaddig ismeretlen formában került kifejezésre. Ezzel kapcsolatban még a teológusok is csodálatuknak adtak hangot. Végezetül pedig, tanulatlansága, és gyermeki egyszerűsége miatt bizonyosan elárulta volna magát a kihallgatások alatt, amelyek nem voltak mentesek keresztkérdésektől, csapdáktól és fenyegetésektől. Ő, aki közvetlenül halála előtt ünnepélyesen kijelentette: “Igen, láttam Őt!”, a kezdetektől fogva tanúságot tett őszinteségéről.
Még néhány fontos megjegyzés:
• 1979: április 16-án Bernadett befejezi földi életét..
• 1879: május 30-án földi maradványait a Szent József kápolna kriptájába helyezik.
• 1907: a boldoggá avatási eljárás megkezdése
• 1909: szeptember 22-én Bernadett első exhumálása, melynek során Bernadett testét épségben találják.
• 1919: április 3-án a második exhumálás, a test azonosítása céljából
• 1925: április 18-án, harmadik exhumálás. A test még mindig ép. Június 14-én Bernadettet XI. Piusz pápa Rómában, a Szent Péter Bazilikában boldoggá avatja. Július 18-án testét egy díszes koporsóba helyezik, a kezeket és az arcát egy vékony viaszréteggel vonják be. Augusztus 3-án a koporsót a noviciátusból a Szent Gildard-kolostorba viszik.
Bernadett földi maradványai majdnem teljes épségben láthatóak Neversben, a Bernadette Soubirous kápolnában, kristályüveg koporsóban. A boldoggá, illetve szentté avatáshoz Bernadett földi maradványait háromszor is exhumálták. A harmadik és utolsó “azonosítás” során, amint az egyházi szóhasználatban szokásos kifejezni, egy orvos ereklyéket távolított el Róma, Lourdes, és a nővéri kongregáció házainak részére, amelynek Bernadette tagja volt. Erre az ünnepélyes aktusra 1925. április 18-án került sor. A nővérek közösségén kívül Nevers püspöke, az általános helynök, az egyházi bíróság képviselői, két közjegyző, két orvosszakértő, a rendőrfelügyelő és egy községi elöljáró voltak jelen. Ereklyeként a jobboldali ötödik és hatodik borda első részének egy-egy darabját távolítottak el, valamint a rekeszizom egy részét. A harmadik exhumálás után Bernadett földi maradványait a nővérek lemosták, ezért az kissé elszíneződött. Emiatt vonták be az arcot és a kezeket egy hajszálvékony viaszréteggel, melyet közvetlen gipszlenyomatok alapján készítettek.
Espace Bernadette Soubirous-Nevers Kápolna.
34 rue Saint-Gildard
58000 Nevers
Tel : 03 86 71 99 50
Fax : 03 86 71 99 51
Hivatalos weboldal: http://www.sainte-bernadette-nevers.com
E-mail: ebsn@wanadoo.fr