A keresztút állomásai

(Viae Crucis exercitium)

Bevezetés

Kérünk, Szentélek, egyesíts bennünket. Az interneten keresztül együtt vagyunk egy szélesebb, nemzetközi közösségben. Ezt szem előtt tartva Jézussal együtt lépjünk most rá a keresztútra.

 

1. Jézust Pilátus halálra ítéli

Hamarosan, és ez a te "hamarosanod", amikor saját véredban fogsz ázni, én mint Bíró emlékeztetni foglak arra a vérre, amivel akkor szennyezted be kezedet, amikor sokaknak megtiltottad, hogy Szavam, Emlékeztetőjén keresztül kapják meg kegyelmeimet. Olyanok vagytok, mint a rómaiak. Tövissel koronáztok nap mint nap. Ti is azt mondjátok majd amit Pilátus? "Ártatlan vagyok ettől a vértől!" És megmossátok illatosított vízben kezeteket? Ti nem akarjátok elfogadni a halál ellenszerét, nem akarjátok elismerni Szavamat, amelyet Szentlelkem által adok napjaitokban.

2. Jézus vállára veszi a keresztet

Lábaimat kötéllel összekötözték és, megparancsolták, hogy menjek keresztemhez. Leányom, hiszen egyáltalán nem tudtam járni, mivel lábaimat összekötözték. Akkor földre dobtak, és hajamnál fogva rángattak keresztemhez. Fájdalmam elviselhetetlen volt. Az ostorozás miatt felrepedezett testemből darabok szakadtak le. Majd meglazították lábam kötelét, és megrugdostak, hogy álljak fel és vegyem vállamra terhemet. Nem láttam, hol a keresztem, mert a fejembe hatoló tövisek vérrel borították el arcomat és szememet. Erre ők maguk állították fel keresztemet, tették a vállamra és löktek a kapuk felé. Leányom, ó milyen nehéz volt a kereszt, amelyet vinnem kellett! Hátulról ostorütésektől hajtva tapogatóztam a kapuk felé. Igyekeztem az utamat figyelni lecsorduló véremen keresztül, amely szememet égette.


3. Jézus először elesik a kereszttel

Alig tudtam felállni. A tömeg ezután egészen megvadult, s nem láttam magam körül barátot, senki sem volt ott, hogy megvigasztaljon. Gyötrelmeim fokozódtak, és a földre zuhantam.
 

4. Jézus Szent Anyjával találkozik



Ebbe a Szent Szívbe jöttem el, az én Szentséges Szívem képmásába és hasonlatosságába, hogy Isten-emberré legyek és kövessem lépteit, majd később ő kövesse az enyémeket. Mondottam, hogy ő és én mindent megosztottunk egymással a keresztig. A mi egységünk olyan bensőségesen teljes volt, hogy nem volt szükségünk beszédre, mert csupán Szívünkben érintkeztünk. Távollétemben nem kellett eljuttatnom hozzá szavaimat és gondolataimat. Szentlelkem egyedülálló hatalmában, Szűzi szívében mindenről tudott, mivel Isten az övé volt, ő meg Istené.

5.  Cirenei Simon segíti Jézusnak vinni a keresztet



Félelmükben - hogy még keresztrefeszítésem előtt meghalok - a katonák megparancsolták egy Simon nevő embernek, hogy vigye keresztemet.
 
6. Veronika kendőt nyújt Jézusnak


A hőség miatt a tömeg nyüzsgött, Jézus már teljesen kimerült. Nem engedték pihenni. Szomjas volt, a kereszt kidörzsölte vállát, a katonák ostorcsapásai kiszívták minden erejét. Ekkor egy asszonynak sikerült megörökíteni a Mester valódi arcát. A neve Veronika volt, ami azt jelenti, hogy „Jézus arcának valódi képe”.

 

7.  Jézus másodszor esik el a kereszttel

A szenvedés útjának közepén láthatjuk, amint Jézus másodszor esik el. Jézus kimerült, nehezére esik megtennie az előtte álló utat a Kálváriára. Ha ezekben a pillanatokban ott vagyunk Vele, mégsem halljuk, hogy panaszkodna. Jézus nem kérdőjelezi meg a szenvedését, hanem felemeli. Mint valóságos ember, jól ismeri az élet ellentmondásait.

8. Jézus vigasztalja a síró asszonyokat



Jézus erőssége, hogy vigaszt és segítséget nyújt az embereknek. Még azoknak is a szeretet szavát kínálja, akik az Ő kínszenvedését siratják. A mostani időkben ez üzenet az egész emberiség számára. Mindenki sorsát siratjuk.

9. Jézus harmadszor roskad össze a kereszt alatt


Szívem részvéttel telik meg nyomorúságod és visszaeséseid miatt.
Kérdezem azoktól, akik ezt a kinyilatkoztatást visszautasítják: "Vajon törvényem ellen való, ha most Gondviselésem mai műveivel mentem meg teremtésemet a pusztulástól?"

10. Jézust megfosztják ruháitól és epével itatják



A hegyre érve földre löktek. Ruháimat letépték rólam, és meztelenül hagytak ott az emberek szeme láttára. Sebeim újra felszakadtak, és Vérem a földre folyt. A katonák epével kevert borral kínáltak. Visszautasítottam, mert egész belsőm megtelt már a keserűséggel, amellyel ellenségeim itattak.

11. Jézust rászegezik a keresztre

Elöször csuklóimat szögezték fel gyorsan, és miután a szögekkel a kereszthez rögzítettek, széjjelhúzták megtört tagjaimat, és erőszakkal átfúrták lábamat. Leányom, leányom, mekkora fájdalom! Milyen nagy szenvedés! Milyen kín lelkem számára! Szeretteim elhagytak, Péter, akire Egyházamat alapítottam, megtagadott, úgy mint a többi barátom. Egyedül hagytak, kiszolgáltattak ellenségeimnek. Sírtam, mert lelkem csordultig volt fájdalommal.
Megengedtem nekik, hogy keresztre feszítsenek. Mindezt irántatok érzett szeretetből tettem. Ó ti gyermekei a keresztre feszítettnek! Hogyan tudjátok elfelejteni mindazt, amit értetek tettem? Azért szállt le a Bölcsesség, hogy elfogják az erőszak alapján és törvények szerint. Azért vetettek meg, és azért utasítottak vissza az emberek, hogy a ti szenvedéseiteket hordozzam. Azért szegeztek fel a fára, hogy titeket megszabadítsalak. Megengedtem nekik, hogy keresztül szúrjanak a ti szabadulásotokra. Elfogadtam egy rettenetesen fájdalmas halálnemet, azért hogy a ti lelketek éljen, és részesülhessen királyságomban. Patakokban hagytam folyni Véremet, hogy ti elnyerjétek az örök életet. A ti kedvetekért engedtem meg, hogy engem bűnösnek tartsanak.
Hogy nem vagytok képesek szeretni egymást? Hogy tudnátok tisztelni engem, amikor válogattok és elutasítjátok egymást?

12. Jézus meghal a kereszten

Emlékszel amikor a kereszten voltam? Melyek voltak a szavaim? Azt mondtam: Nézd az anyád! Ő szeret téged, és gondoskodik rólad. Az Atya tetszése szerint ad mindenkinek, fogadd el, amit ad neked.
Keresztemről kiáltottam. Ez volt utolsó hangos kiáltásom. Akkor hallattam, amikor még testben voltam. E kiáltásban szenvedés, fájdalom és keserűség visszhangzott Lelkem mélyéről, és áttörte a magasságos mennyet.
Megrendítette a Föld alapjait, kettéhasította azok szívét, akik szerettek engem, és kettéhasította a templom kárpitját is. Hűséges követőket támasztott számomra, és feltámasztott halottakat is a sírjukból, felforgatta földtakarójukat, és legyőzte a gonoszt. Hatalmas mennydörgés rázta meg az egeket fennt. Minden angyal remegve borult arcra, és teljes csendben imádtak engem. Anyám, aki közelemben állt, hallván kiáltásomat, térdre esett a földön, és sírva temette kezébe arcát. Utolsó kiáltásomat magával hordozta elszenderedése napjáig. Szenvedett.
Minden beteljesedett, közel volt a megváltás. Láttam a megnyílt eget, néma csöndben ott állt minden angyal: "Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet. Most már Nálad vagyok."
Én pedig megkeseredtem, és még most is szenvedek a világ sok gonoszsága, a bűnök, a törvénytelenségek és az önzés miatt. Kiáltásom napról napra hangosabb lesz. Egyedül hagytak keresztemen, egyedül, hogy viseljem a világ bűneit vállamon, egyedül hogy szenvedjek, egyedül hogy meghaljak kiontva Véremet, amely beborította az egész világot, és megváltott benneteket szeretett gyermekeim. Ugyanez a kiáltás hallatszik most a Földön a múlt visszhangjaként. Vajon a múlt árnyékában élek? Hiábavaló lett volna áldozatom? Hogy lehet, hogy most nem halljátok kiáltásom a keresztről? Miért csukjátok be fületeket, és miért zárkóztok el előle?

13. Jézus testét leveszik a keresztrõl, s Anyja ölébe fektetik

Jézus vérszennyes teste sebekkel van tele. Csak néhányan voltak jelen, amikor testét levették a keresztről. Szomorúság és gyász töltötte el őket. Ettől a pillanattól a Szent Szűz elvesztette gyermekét, a tanítványok pedig a Mesterüket.

14. Jézust sírba teszik

Jézus meghalt, hogy mi élhessünk. Jézus teste a sírban pihen, várva a feltámadás pillanatát. Ezen a halálos, szomorú helyen emlékezünk arra, hogy Jézus háromszor jelezte előre a dicsőséges feltámadást. A feltámadás a mi hitünk, reményünk és szeretetünk. A járvány miatt megholtakat most Jézusra bízzuk. Kérjük Szűzanyánkat, hogy erősítse hitünket a jövőben. A Szűzanya bátorít, vigasztal, és a hét első napján azt mondja nekünk: a Feltámadás örömhíre az egész világot be fogja járni.

Tizenötödik állomás

A keresztút tizennégy állomásból áll, Jézus Krisztus síremléke hagyományosan a tizennegyedik és egyben utolsó állomás. 1960 körül engedélyezték a keresztút tizenötödik állomását. Ez a tizenötödik stáció Jézus Krisztus feltámadását ábrázolja, és húsvéti stációnak is nevezik. Ez az állomás segít a hívőknek nemcsak abban, hogy elgondolkodjanak Jézus Krisztus szenvedésén és halálán, hanem a feltámadáson és az új életen is.



Befejezés

Hálát adunk Istennek mindazokért, akik Jézussal járnak a keresztúton. Amikor követjük az Urat, akkor mi is az Ő részei vagyunk. Azok, akik követik őt szenvedésében, a dicsőségében is vele lesznek. Különösen amikor a járvány sok embert fenyeget, Isten nem fordul el tőlünk. Urunk minden lépésünkben velünk járja a szenvedés útját. Isten ott ad reményt, örömöt, békét és életet az ember számára. Végezetül mondjunk el egy Miatyánkot, egy Üdvözlégyet és a Dicsőséget.